Szóval.
Még élek. :D Tudom, nem úgy tűnik az írásaim mennyiségéből, de a látszat néha csal. xD
De most megint itt vagyok, és megint írok. Azt hogy miről, azt még nem tudom... bár igaz, hogy a két kezemen nem tudnám megszámolni, hányféle dologról tudnék most írni. Épp csak az a dilemma, hogy most mibe vágjak vele. xD nehéz az élet.
Öh... *gondolkodik* jaaaaa! Megszereztem a This Is War-t :D Még úgy egy másfél hete. xD
Azóta bele vagyok szerelmesedve. *.* Az elejétől a végéig úgy imádom ahogy van... bár mondjuk vannak számok, amik nem olyan hűűde szinten fogtak meg, de azok is elég jók. Írták róla, hogy elég popos lett, vagy mi... hát, meglehet. A többi lemezeikhez képest biztos.
Ja, neeeem. Hogy mondhatok ekkora baromságokat... a 30 Seconds to Mars az emo-nak van betitulálva, ugye? xD Szóljon valaki, ha tévedek, de ha úgy emlékszem, a többszázezer más együttes mellett ők is be voltak sorolva... ejha... hogy tévedhettem ekkorát. Hát naná, hogy emo... mi más is lenne... pf XD anyád. Szörnyű, hogy ennyi "emós" bandát szeretek... meg fognak ölni érte. Ki leszek utálva. Alig várom. xD
Uf, ilyenkor kezdek ideges lenni. Mindegy, nyugi. :D
Szóval, a lemez. Én imádom, mert valahogy megnyugtat úgy lelkileg. Olyan spirituális. xD Lehet, ezt már írtam itt valahol, de lényegtelen.
Igazából úgy volt, hogy úgy karácsony környékén fedeztem fel először, és akkor nagyon jól jött, mert kicsit föl voltam kavarodva. Ebben az időszakban minden évben kicsit megzavarodok, talán amiatt a rengeteg emlék miatt ami hozzá fűződik, nem tudom, mindenesetre olyankor szükségem van ilyen lelki támaszokra, vagy mikre. Szóval jött az a két szám, és annyira megnyugtató volt hallgatni. Olyan kiegyensúlyozottá tett. *.*
Kicsit olyan, mintha ez a lemez lett volna a lelki tanácsadóm a karácsony utáni hónapokban. Jött a szokásos hullámvölgy, történtek bizonyos dolgok, ugye... az a költözéses mizéria, még mindig rossz rágondolni, mennyire kivoltam... és úgy tök jó volt hallgatni. Az mcr mellett, persze. :D
Apropó lelki tanácsadó... ez furcsa, mert nomálisan ilyenkor az ember a barátokra vagy a családjára támaszkodik, ugye? Nálam ez valahogy nem így van... én képtelen vagyok bárkinek is panaszkodni. Mármint oké, pár mondatban el tudom mondani, mi a baj, meg minden, de úgy igazából nem tudnék egy ilyen érzelmi leírást adni, mint mondjuk itt a blogomon. Azért is zavar kicsit, mert ha mondjuk egy barátom helyében lennék, biztos furcsán érezném magam, mert olyan lenne, mintha nem bíznék meg benne eléggé ahhoz, hogy kicsit kiöntsem a lelkem neki. Ez emberfüggő, valakinek csak szimplán rosszul esik, valaki megsértődik miatta, valakinek pedig csak a saját önértékelését viszi le... na nálam biztos az utolsó történne. De közben meg azért sem akarnék panaszkodni, mert nem akarok senkinek sem a terhére lenni... persze ha a másiknak van bármi gondja, legyen az jó vagy rossz, hallgatom örömmel órákig. De ez akkor is furcsa. Soha senkit se akarok megbántani a hülyeségeimmel, és néha mégis félek, hogy sikerül. >.<
Na jó, hagyjuk ezt a témát. Nincs most kedvem hozzá.
Nem működik az MSN, már megint. Megrugdosom.
Pedig ott még találok normális embereket. :(
Oké, legyünk vidámak. Boldog szülinapot Gee!!!! :D :D :D vénülsz te is. ejj. xD cica... XD
Erről jut eszembe, a fórum kidöglött. És elveszett az összes ff. az összes. O.o Már csak azok vannak, amik zombeee-n is fennvannak amúgy...nade...nade.. ilyen Adam meg ilyenek...meg egy csomó más amik már régebbiek, és az írójuk nem is nagyon nézeget már errefelé, hogy később még egyszer föltegye.... eeeeeehh :(:(:(:(:(
Úgy látszik ma semmilyen vidámabb témába nem tudok belefogni anélkül, hogy ne legyen szomorú a vége. xD
Mindjárt itt a nyár... félek. o.O
xo
Még élek. :D Tudom, nem úgy tűnik az írásaim mennyiségéből, de a látszat néha csal. xD
De most megint itt vagyok, és megint írok. Azt hogy miről, azt még nem tudom... bár igaz, hogy a két kezemen nem tudnám megszámolni, hányféle dologról tudnék most írni. Épp csak az a dilemma, hogy most mibe vágjak vele. xD nehéz az élet.
Öh... *gondolkodik* jaaaaa! Megszereztem a This Is War-t :D Még úgy egy másfél hete. xD
Azóta bele vagyok szerelmesedve. *.* Az elejétől a végéig úgy imádom ahogy van... bár mondjuk vannak számok, amik nem olyan hűűde szinten fogtak meg, de azok is elég jók. Írták róla, hogy elég popos lett, vagy mi... hát, meglehet. A többi lemezeikhez képest biztos.
Ja, neeeem. Hogy mondhatok ekkora baromságokat... a 30 Seconds to Mars az emo-nak van betitulálva, ugye? xD Szóljon valaki, ha tévedek, de ha úgy emlékszem, a többszázezer más együttes mellett ők is be voltak sorolva... ejha... hogy tévedhettem ekkorát. Hát naná, hogy emo... mi más is lenne... pf XD anyád. Szörnyű, hogy ennyi "emós" bandát szeretek... meg fognak ölni érte. Ki leszek utálva. Alig várom. xD
Uf, ilyenkor kezdek ideges lenni. Mindegy, nyugi. :D
Szóval, a lemez. Én imádom, mert valahogy megnyugtat úgy lelkileg. Olyan spirituális. xD Lehet, ezt már írtam itt valahol, de lényegtelen.
Igazából úgy volt, hogy úgy karácsony környékén fedeztem fel először, és akkor nagyon jól jött, mert kicsit föl voltam kavarodva. Ebben az időszakban minden évben kicsit megzavarodok, talán amiatt a rengeteg emlék miatt ami hozzá fűződik, nem tudom, mindenesetre olyankor szükségem van ilyen lelki támaszokra, vagy mikre. Szóval jött az a két szám, és annyira megnyugtató volt hallgatni. Olyan kiegyensúlyozottá tett. *.*
Kicsit olyan, mintha ez a lemez lett volna a lelki tanácsadóm a karácsony utáni hónapokban. Jött a szokásos hullámvölgy, történtek bizonyos dolgok, ugye... az a költözéses mizéria, még mindig rossz rágondolni, mennyire kivoltam... és úgy tök jó volt hallgatni. Az mcr mellett, persze. :D
Apropó lelki tanácsadó... ez furcsa, mert nomálisan ilyenkor az ember a barátokra vagy a családjára támaszkodik, ugye? Nálam ez valahogy nem így van... én képtelen vagyok bárkinek is panaszkodni. Mármint oké, pár mondatban el tudom mondani, mi a baj, meg minden, de úgy igazából nem tudnék egy ilyen érzelmi leírást adni, mint mondjuk itt a blogomon. Azért is zavar kicsit, mert ha mondjuk egy barátom helyében lennék, biztos furcsán érezném magam, mert olyan lenne, mintha nem bíznék meg benne eléggé ahhoz, hogy kicsit kiöntsem a lelkem neki. Ez emberfüggő, valakinek csak szimplán rosszul esik, valaki megsértődik miatta, valakinek pedig csak a saját önértékelését viszi le... na nálam biztos az utolsó történne. De közben meg azért sem akarnék panaszkodni, mert nem akarok senkinek sem a terhére lenni... persze ha a másiknak van bármi gondja, legyen az jó vagy rossz, hallgatom örömmel órákig. De ez akkor is furcsa. Soha senkit se akarok megbántani a hülyeségeimmel, és néha mégis félek, hogy sikerül. >.<
Na jó, hagyjuk ezt a témát. Nincs most kedvem hozzá.
Nem működik az MSN, már megint. Megrugdosom.
Pedig ott még találok normális embereket. :(
Oké, legyünk vidámak. Boldog szülinapot Gee!!!! :D :D :D vénülsz te is. ejj. xD cica... XD
Erről jut eszembe, a fórum kidöglött. És elveszett az összes ff. az összes. O.o Már csak azok vannak, amik zombeee-n is fennvannak amúgy...nade...nade.. ilyen Adam meg ilyenek...meg egy csomó más amik már régebbiek, és az írójuk nem is nagyon nézeget már errefelé, hogy később még egyszer föltegye.... eeeeeehh :(:(:(:(:(
Úgy látszik ma semmilyen vidámabb témába nem tudok belefogni anélkül, hogy ne legyen szomorú a vége. xD
Mindjárt itt a nyár... félek. o.O
xo
2010. április 10. 13:51
Jajj, a fórum miatt ne aggódj! :D Minden adat megvan, semmi nem veszettel! ;)
Adam meg pláne nem, mert az a gépemen is megvan. xD
De no para, amint elkészül az új fórum, minden ugyan úgy lesz rajta, mint annó, csak türelem. :)
2010. április 10. 20:20
oh most ne tudd meg mekkora kő esett le a szívemről :D :D Pedig én már teljesen abban a hitben éltem, hogy ott úgy minden megszűnt létezni azzal a rengeteg történettel meg miegymással együtt... o.O De jó tudni, hogy nem. ^^