special needs

2010. június 8. 20:48 Bejegyezte: gwen
Kéépzeljétek. Mehetek Placebora. Százszázalék. *.*
Mondtam már, hogy nekem van a legrendesebb anyám a világon? xD De tényleg.
Már csak azon dilemmáztam, hogy hogy jutok el én oda, mert az oké, hogy apáék pesten vannak, na de asszem akkor pont itthon se lesznek, én meg azelőtt sajnos csak Budaörsön laktam annyi ideig, meg aztán kicsi is voltam, hogy egyedül bóklásszak pesten, úgyhogy azon kívül hogy szinte mindent tudok hol van, ha nekem egyedül kéne busszal meg metróval elkalandoznom, hááát... xD Kicsit messze lenne az az aréna szerintem.
De itt jön vissza a világ legkedvencebb szülei-téma, mert anya azt mondta, elvisznek Lillával. ^^ Most mondja nekem bárki, hogy nem imádnivaló... awh. Képes áthurcolni engem a fél országon keresztül, egy nyamvadt koncert kedvéért. xD
Tudom ám, hogy azért csinálja, hogy ő ott találkozgathasson az ilyenolyan régi budaörsi barátaival... jól teszi. Én meg jól járok vele. :D
Mondjuk csak az a szar, hogy szerdai nap, és pont mostanában cseszte le az osztályfőnökünk a fejünket, hogy milyen sokat hiányzunk.. bár mondjuk én összvissz 4 napot hiányoztam, úgyhogy bekaphatja, és megyek Placebo-ra akkor is. xD
awwww *.*
A Sziget meg már egyszerű lesz... megnéztem, 13-án lesznek szerencsére, mert először kicsit megijedtem, hogy pont akkor megyünk Erdélybe, de aztán kiderült, hogy az egy héttel előtte lesz. fuh. xD
Kicsit jobban várom most már a nyári szünetet. Egy egész kicsikét.

Jó ennyit az öö... magándolgaimról. xD Na nem tudom, ez mennyire magándolog, hogy mehetek Placebo-ra, de félek, hogy jobban belemegyek a dologba, és túl sok mindent elárulok magamról.
Ki fogom törölni pár régebbi bejegyzésemet. Kíméletlenül.
Túl személyesek, és néhol szinte már nevetséges az egész... ha nem ismerném magamat, pár megszólalásnál azt hinném, valami vihorászó éretlen kis liba írja. Na mondjuk az túlzás, mert erre mindig is figyeltem, hogy próbáljak a lehető legkevésbé lesüllyedni, de úgy látszik nem eléggé...

Jaj, annyira rámjött a szeretethiány mostanában. *.* állandóan ölelgetnem kell valakit, és legtöbbször ezt itthon teszem meg, mert azért a suliban nem állhatok neki mindenkinek a nyakába ugrálni... Mondjuk sokan azt csinálják, hogy állandóan egymást ölelgetik, de én valahogy mindig attól félek, hogy úgyse viszonozzák. Úgyhogy elvagyok magamban.
Valakit hadd öleljek meg *.* Vagy fordítva... kell szereznem egy free hugs-os pólót. xD
Mondjuk az is igaz, hogy talán egy kicsit eltántorítom magamtól az embereket... de könyörgöm, nem lehet mindenki olyan nyitott hogy mindenki odáig van érte. -.-' Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez célzás volt, senkire se gondoltam, de az tény, hogy a hangosabb emberek több figyelmet vonnak magukra. Egy olyan mint én, aki csak akkor beszél ha nyolcázhatvanhatszor átgondolta, és próbál a legkevésbé középpontba kerülni, hát magára leshet. xD
De egy idő után ez akkor is kiütközik.. mert az embereknek nem az a fontos, hogy mit mutat, hanem hogy mi van a lelkében, nem? :s
Csak az a baj, hogy páran csak azzal foglalkoznak, hogy mit mutat. A többi pedig csak úgy eltörpül... bár az is igaz, hogy mindenki a hozzá hasonlókat vonzza. Többnyire. Meg tudom cáfolni példával együtt meg minden, de ez az eseteg legtöbbjében valahogy akkor is igaz.
Ezért idegesítenek azok, akik állandóan csak pofáznak összevissza, nem is gondolkodnak, csak a lényeg, hogy szerepeljenek. És ha ezt jól csinálják, még el is érhetik, hogy mindenki odáig van értük. -.-'
Na egy szóval se mondtam én, hogy azt akarom, hogy mindenki értem legyen oda! xD Már rég eltértem attól, hogy magamra asszociáljak, kábé két bekezdéssel feljebb. xD
Csak úgy... nem tudom. Néha úgy kipróbálnám, csak egy pár napig, hogy milyen olyan istenigazából népszerűnek lenni. Egy hétnél hosszabb ideig nem, mert attól már megőrülnék, csak úgy kíváncsi lennék rá, hogy milyen.
De azt hiszem ez sose fog bekövetkezni... és tudjátok mit, jobb is ez így.
Egyszer egy bizonyos valaki a világ másik felén azt mondta, menőnek lenni a legszörnyűbb dolog a világon... igaza is van. De még mennyire.

De az akkor sem jó, ha az ember szeretet- és önbizalomhiányos. :S Nem mondanám, hogy túlzottan önbizalomhiányos vagyok, mert az tény, hogy nem sanyargatom magam, mint sokan teszik, de igazából nem is vagyok az a fajta, aki idáig meg odáig elszállna magától. Mondjuk igaz is, hogy bizonyos személyek mostanában iszonyúan irritálnak, akiknek minden egyes szavukból süt a fensőbbrendűség, meg az érzés, hogy ő száz százalékig tudatában van annak, hogy mennyire hihetetlenül magávalragadó, vicces, intelligens és egyebek. -.-"
Az intelligencia ott kezdődök, hogy alapból minimum két évvel fiatalabbnak nézem először, aztán rendesen pofáraesem, amikor megtuom, hogy tegyük fel, egy évvel idősebb nálam. XD
Nem említek senkit. Csak magamnak.
Szóval inkább legyek ilyen, mint valami egoista magától elszállt valaki. Persze, az egészséges egoizmus nem bűn, sőt! Az a legjobb, ha szereted magad, és tisztában vagy az erényeiddel, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. :s
Azt hiszem, mára is eléggé kifejtettem a lét hihetetlen terhéből fakadó gondokat (xD), úgyhogy be is fejezem mára, mielőtt túlzottan belelendülök. Megyek anyát ölelgetni. Ha bárki szeretethiányos, ez a legjobb módszer (már ha olyan az illetőnek a kapcsolata, persze), mert ő biztosan visszaölel. :)
Júúj örökké hálás leszek a Placebo-ért. Kibaszott ötévesnek érzem magam. xD
De ha egyszer olyan jó néha. :)


xo.

3 Response to "special needs"

  1. Krisza Says:

    Ííííííííííííííííííí! Placebooo! :D És akkor remélem találkozunk is! :D
    Nekem meg meg kéne venni a jegyeket...

    A bejegyzés többi része is nagyon jó, csak leragadtam a Placebónál. Szóval mégegyszer íííííííí! xD

  2. gwen Says:

    ííííí én is remélem hogy találkozunk ^^ De még jegy nekem sincs... csak elméletben. xD De meglesz.
    Abból aztán már tényleg zombeee-találkozó lehet szerintem, annyian el fognak menni :D vicces lesz. xD

  3. sappy Says:

    énismegyekénismegyek!!! XDDD nemááá nem hagyhatom ki .. XDDD