Most azt sem tudom, hol kezdjem... a jó, vagy a rossz végével. :S
Végül is lényegtelen.
Soha többet. Nemnem. Nem megyek sehova.
Mondhatják, hogy túlreagálom. Hogy gyerekes. Gyerek vagyok basszátok meg. -.-' Akinek egész egyszerűen elege van belőle, hogy nem képes egy helyen felnőni. Nem, á dehogyis. Az túl egyszerű lenne.
Anyáék is könnyen beszélnek. Nekik még mindig ott van a hely, ahová hazavitték őket a kórházból, ahol vannak emlékeik 3 hónapos, 3 éves és 17 éves korukból is. :s Nekem bezzeg? És még ott mondogatják, hogy hát az élet már csak ilyen, hogy tele van változásokkal. Könnyen beszélsz, neked sosem kellett ilyenen átmenned. -.-' Felnőttkorban más. Akkor már te döntesz. Nem úgy hurcolnak át egyik pillanatról a másikra az ország egyik feléből a másikba. Igaz, ez most egy városon belüli költözés, de nekem már olyan szinten elegem van az egészből, hogy még ez is kiborít. De nagyon. Már csak az kéne, hogy megint többszáz kilométerrel arrébb hurcolkodjunk. Új suli, meg minden. Na akkor komolyan kinyírnék valakit.
Sajnálom. Mindenkinek van olyan, amit egyszerűen nem képes elviselni. Nekem is. Abszolút alkalmazkodó vagyok, és mindent elfogadok. Ez az egyetlen, ezek a rohadt változások, amit egyszerűen nem tűrök, és kész. De naná, hogy ezekből kell a legtöbb.
Tegnap adtuk át a lakást. Amúgy. És rájöttem, hogy tévedtem, amikor azt hittem, hogy megjavultam a legutóbbi költözés óta, és megint olyan kibaszott érzékeny vagyok külső szemre is, mint akkor. Haha. Jó vicc. Olyan pókerarcot tudok én még mindig, hogy hanyast dobsz. Azt hiszem ez már velem jár. De így könnyebb is. Már csak az kéne, hogy körém gyűljenek mondjuk a suliban, hogy jaj mi a baj... még a végén veszélyben érzem magam és véletlenül megütök valakit. o.O
Gyűlölöm ezt a helyet. Jó, hogy csak maximum egy hónap, vagy inkább három hét, amit itt kell tölteni. Egyszerűen képtelen vagyok itthon érezni magam.
Haza akarok menni. Most. Azonnal. Azt a rohadt bagós seggfejt kirugdosom onnan, a ribancával meg a hatméteres fiával együtt, rohadjanak meg ahol akarnak.
Még tegnap, amikor átadtuk a házat, ott kesergett anyának, hogy ő már hétszer költözött. Hehe. Én meg ötször, képzeld virágom. És mégis van köztünk legalább húsz év, nem hinném, hogy az elkövetkező két évtizedben "csak" kétszer fogok lakhelyet váltani. Nem rajtam múlik sajnos. Ha rajtam múlna, akkor én még mindig Budaörsön lennék, de négy év távlatából jó, hogy ide jöttünk. Ha akkor nekem valaki azt mondja, hogy most úgy fogok keseregni ezután a hely után, amit akkor annyira gyűlöltem, hogy "én aztán soha, de soha nem fogom megszeretni" ezt, szerintem még be is verek neki egyet.
Akkor megint el kell telnie legalább két évnek, hogy a másik házat megszokjam? Dejó. Lesz egy boldog évem, aztán vége a giminek, és jó esetben megint megyek valahová. Szeretnék Budapestre menni... imádom azt a várost. Az örökké az otthonom lesz. Végül is ott bújtam ki a föld alól... xD
Ez nálunk már hagyomány, ez az állandó vándorlás... azért anya tizenkettőjét nem akarom elérni, ha lehet. Bár elég jó úton haladok affelé azt hiszem. o.O Fuj, ne is mondd.
Annyira kibaszottul szörnyen érzem magam, hogy le sem tudom írni. De olyan... csöndesen szörnyen. Négy év és két hónap. Hihetetlen, hogy mennyi minden meg tud változni ennyi idő alatt. Főleg ebben a korban, ez iszonyú sok időnek számít.
Az első év... az olyan megszokós volt. Az eleje szörnyű. MCR még sehol se. Jó, a tévében ment a WTTBP meg a FLW, "jézusom mi ez? mi ez a kis szőke szöcske, mit ugrál ez itt?", de tudod hol érdekelt engem az. Nem mondanám, hogy megfogott. xD Nálam a szerelem sokadik látásra az igazi.
A második évben jöttek a változások... meg az mcr. Hehe. Sappy. Meg minden, ami most vagyok. Azt az évet még most is visszasírom... és onnantól kezdve pedig a többi már történelem.
És a történelem, pont amikor a fénykorát élte, egyszer csak lezárult, mint a Sing trailer 0:52-nél. Pont úgy. Bumm, és kész. Száznyolcvan fokos fordulat, és elölről minden, újra szokd meg, ne legyél depressziós, küzdj meg ezzel a szarsággal újra, jé, miért van déja vu-m... csak a dátum és a hely hibádzik.
Awh basszátok meg. Na MOST ha nem lenne az MCR, hát én nem tudom. Bár legutóbb még nem volt... és túléltem. Mindent túl lehet élni. Erős bennem az életösztön, vagy mi. -.-' Hát egy ilyen elcseszett életvitelhez kell is.
Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen lenne egy pszichiátrián. Ahol nem kell azzal foglalkoznod, hogy viselkedsz, hanem egész egyszerűen kiadhatod magadból az állatot, mert egyszerűen nem tudsz mást csinálni, mert nem tudsz visszatalálni a normálisba. És figyelnek rád, figyelik minden rossz mozdulatod. Érdekli őket. Segíteni akarnak.
Jó, most ez nagyon Monroeville-s volt. Bárcsak létezne egy olyan hely. Kipróbálnám egy hétre. Olyan lennék, mint Gee a ff-ben. Heh. Creeep.
Jó, most kell abbahagyni, mielőtt túl sok lenne.
De végül is kit érdekel... én úgyis mindent kibírok. Megszokok. Feldolgozok. Ezért vagyok, nanáhogy. Már komolyan úgy érzem magam, mint valami nyomorult kémiai részecske, amivel kedvük szerint kísérleteznek. Vagy mint valami kísérleti patkány. Nem baj, hogy már elkékült szegény, meghalni úgysem fog. Majd kiheveri.
Aludni akarok. x.x Nem aludtam hetek óta ki magam. Őszi szünet ide, őszi szünet oda, először pesten voltam, ahol aztán pihenni lehetetlen (de legalább ott otthon érezhettem magam), aztán jöttem vissza... ide. És a másik lakás már üres volt.
Úristen, beléptem oda, és egyszerűen annyira olyan szag volt mindenütt, mint 2006-ban, hogy hirtelen komolyan azt hittem, visszautaztunk az időben. Azzal a különbséggel, hogy akkor meg azért voltam kiakadva, hogy beköltözünk...
Nincs undorítóbb egy üres lakásnál.
Még 6 darab témazáróra kell felkészülnöm. Jövő hétig. *vihog* Kellett nekem Ciprusra menni. Nem mintha akartam volna, és utólag ugyan jó volt, de azt az időt simán otthon tölthettem volna. Mármint otthon. Nem itt, ebben a... na mindegy.
Honvágyam van.
Szóval holnap nekiállok pótolni. Ma már sikerült valamennyit.. és mindből 5-öst kell írjak. Hát kösz. Összeszedtem megint egy matek 1-est, és ha kell hazugságvizsgálóra kötözhettek, de a világon nem gondoltam volna, hogy ilyen szarul fog sikerülni. Az előző doga ugyanebből 4-es lett. De persze pesten voltam azon a hétvégén, és naná, hogy ott nem lehet tanulni. Hétfőn meg a doga.
De most már legalább várhatom november 22-ét. Már nincs mit veszíteni addig, úgyis minden eltűnt már. Egyetlen pillanat, és a hely, amihez ragaszkodtál, amihez emlékek fűztek, ahol biztonságban érezted magad, amit a sajátodénak tudhattál, egyszerűen csak...másé lett. És már nem sétálhatsz be oda többet, mert nem a te otthonod.
Tudod ez milyel felfoghatatlan? o.O Még most se fogtam föl szerintem.
Erre mondják, hogy leírhatatlan.
Ahh úgy fáj a fejem. x.x Meg mindenem. Kívülbelül. Mess. Biig biig fucked-up mess.
Angolul ezeket olyan jól ki lehet fejezni. Talán túl sok angol ff-t olvastam. xD
Akkor jöjjön a jó része. SING.
epic.
Mondtam én, hogy lesz itt Na Na Na folytatás. Ebből komolyan filmet kéne csinálni. *.*
Annyira imádom azt a részt, amikor a kislány átöleli Gerardot. Awh egy szál kis egyperces trailer, és mégis annyira tele van érzelmekkel hogy nagyon. Hihetetlen.
Csak győzzük kivárni a végét.
A-w-w-w-w. Tetszik, hogy olyan lassú és szokatlan tőlük. De ez benne a fantasztikus.
Rohadjatok meg kibaszott mázlisták. :s
Végül is lényegtelen.
Soha többet. Nemnem. Nem megyek sehova.
Mondhatják, hogy túlreagálom. Hogy gyerekes. Gyerek vagyok basszátok meg. -.-' Akinek egész egyszerűen elege van belőle, hogy nem képes egy helyen felnőni. Nem, á dehogyis. Az túl egyszerű lenne.
Anyáék is könnyen beszélnek. Nekik még mindig ott van a hely, ahová hazavitték őket a kórházból, ahol vannak emlékeik 3 hónapos, 3 éves és 17 éves korukból is. :s Nekem bezzeg? És még ott mondogatják, hogy hát az élet már csak ilyen, hogy tele van változásokkal. Könnyen beszélsz, neked sosem kellett ilyenen átmenned. -.-' Felnőttkorban más. Akkor már te döntesz. Nem úgy hurcolnak át egyik pillanatról a másikra az ország egyik feléből a másikba. Igaz, ez most egy városon belüli költözés, de nekem már olyan szinten elegem van az egészből, hogy még ez is kiborít. De nagyon. Már csak az kéne, hogy megint többszáz kilométerrel arrébb hurcolkodjunk. Új suli, meg minden. Na akkor komolyan kinyírnék valakit.
Sajnálom. Mindenkinek van olyan, amit egyszerűen nem képes elviselni. Nekem is. Abszolút alkalmazkodó vagyok, és mindent elfogadok. Ez az egyetlen, ezek a rohadt változások, amit egyszerűen nem tűrök, és kész. De naná, hogy ezekből kell a legtöbb.
Tegnap adtuk át a lakást. Amúgy. És rájöttem, hogy tévedtem, amikor azt hittem, hogy megjavultam a legutóbbi költözés óta, és megint olyan kibaszott érzékeny vagyok külső szemre is, mint akkor. Haha. Jó vicc. Olyan pókerarcot tudok én még mindig, hogy hanyast dobsz. Azt hiszem ez már velem jár. De így könnyebb is. Már csak az kéne, hogy körém gyűljenek mondjuk a suliban, hogy jaj mi a baj... még a végén veszélyben érzem magam és véletlenül megütök valakit. o.O
Gyűlölöm ezt a helyet. Jó, hogy csak maximum egy hónap, vagy inkább három hét, amit itt kell tölteni. Egyszerűen képtelen vagyok itthon érezni magam.
Haza akarok menni. Most. Azonnal. Azt a rohadt bagós seggfejt kirugdosom onnan, a ribancával meg a hatméteres fiával együtt, rohadjanak meg ahol akarnak.
Még tegnap, amikor átadtuk a házat, ott kesergett anyának, hogy ő már hétszer költözött. Hehe. Én meg ötször, képzeld virágom. És mégis van köztünk legalább húsz év, nem hinném, hogy az elkövetkező két évtizedben "csak" kétszer fogok lakhelyet váltani. Nem rajtam múlik sajnos. Ha rajtam múlna, akkor én még mindig Budaörsön lennék, de négy év távlatából jó, hogy ide jöttünk. Ha akkor nekem valaki azt mondja, hogy most úgy fogok keseregni ezután a hely után, amit akkor annyira gyűlöltem, hogy "én aztán soha, de soha nem fogom megszeretni" ezt, szerintem még be is verek neki egyet.
Akkor megint el kell telnie legalább két évnek, hogy a másik házat megszokjam? Dejó. Lesz egy boldog évem, aztán vége a giminek, és jó esetben megint megyek valahová. Szeretnék Budapestre menni... imádom azt a várost. Az örökké az otthonom lesz. Végül is ott bújtam ki a föld alól... xD
Ez nálunk már hagyomány, ez az állandó vándorlás... azért anya tizenkettőjét nem akarom elérni, ha lehet. Bár elég jó úton haladok affelé azt hiszem. o.O Fuj, ne is mondd.
Annyira kibaszottul szörnyen érzem magam, hogy le sem tudom írni. De olyan... csöndesen szörnyen. Négy év és két hónap. Hihetetlen, hogy mennyi minden meg tud változni ennyi idő alatt. Főleg ebben a korban, ez iszonyú sok időnek számít.
Az első év... az olyan megszokós volt. Az eleje szörnyű. MCR még sehol se. Jó, a tévében ment a WTTBP meg a FLW, "jézusom mi ez? mi ez a kis szőke szöcske, mit ugrál ez itt?", de tudod hol érdekelt engem az. Nem mondanám, hogy megfogott. xD Nálam a szerelem sokadik látásra az igazi.
A második évben jöttek a változások... meg az mcr. Hehe. Sappy. Meg minden, ami most vagyok. Azt az évet még most is visszasírom... és onnantól kezdve pedig a többi már történelem.
És a történelem, pont amikor a fénykorát élte, egyszer csak lezárult, mint a Sing trailer 0:52-nél. Pont úgy. Bumm, és kész. Száznyolcvan fokos fordulat, és elölről minden, újra szokd meg, ne legyél depressziós, küzdj meg ezzel a szarsággal újra, jé, miért van déja vu-m... csak a dátum és a hely hibádzik.
Awh basszátok meg. Na MOST ha nem lenne az MCR, hát én nem tudom. Bár legutóbb még nem volt... és túléltem. Mindent túl lehet élni. Erős bennem az életösztön, vagy mi. -.-' Hát egy ilyen elcseszett életvitelhez kell is.
Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen lenne egy pszichiátrián. Ahol nem kell azzal foglalkoznod, hogy viselkedsz, hanem egész egyszerűen kiadhatod magadból az állatot, mert egyszerűen nem tudsz mást csinálni, mert nem tudsz visszatalálni a normálisba. És figyelnek rád, figyelik minden rossz mozdulatod. Érdekli őket. Segíteni akarnak.
Jó, most ez nagyon Monroeville-s volt. Bárcsak létezne egy olyan hely. Kipróbálnám egy hétre. Olyan lennék, mint Gee a ff-ben. Heh. Creeep.
Jó, most kell abbahagyni, mielőtt túl sok lenne.
De végül is kit érdekel... én úgyis mindent kibírok. Megszokok. Feldolgozok. Ezért vagyok, nanáhogy. Már komolyan úgy érzem magam, mint valami nyomorult kémiai részecske, amivel kedvük szerint kísérleteznek. Vagy mint valami kísérleti patkány. Nem baj, hogy már elkékült szegény, meghalni úgysem fog. Majd kiheveri.
Aludni akarok. x.x Nem aludtam hetek óta ki magam. Őszi szünet ide, őszi szünet oda, először pesten voltam, ahol aztán pihenni lehetetlen (de legalább ott otthon érezhettem magam), aztán jöttem vissza... ide. És a másik lakás már üres volt.
Úristen, beléptem oda, és egyszerűen annyira olyan szag volt mindenütt, mint 2006-ban, hogy hirtelen komolyan azt hittem, visszautaztunk az időben. Azzal a különbséggel, hogy akkor meg azért voltam kiakadva, hogy beköltözünk...
Nincs undorítóbb egy üres lakásnál.
Még 6 darab témazáróra kell felkészülnöm. Jövő hétig. *vihog* Kellett nekem Ciprusra menni. Nem mintha akartam volna, és utólag ugyan jó volt, de azt az időt simán otthon tölthettem volna. Mármint otthon. Nem itt, ebben a... na mindegy.
Honvágyam van.
Szóval holnap nekiállok pótolni. Ma már sikerült valamennyit.. és mindből 5-öst kell írjak. Hát kösz. Összeszedtem megint egy matek 1-est, és ha kell hazugságvizsgálóra kötözhettek, de a világon nem gondoltam volna, hogy ilyen szarul fog sikerülni. Az előző doga ugyanebből 4-es lett. De persze pesten voltam azon a hétvégén, és naná, hogy ott nem lehet tanulni. Hétfőn meg a doga.
De most már legalább várhatom november 22-ét. Már nincs mit veszíteni addig, úgyis minden eltűnt már. Egyetlen pillanat, és a hely, amihez ragaszkodtál, amihez emlékek fűztek, ahol biztonságban érezted magad, amit a sajátodénak tudhattál, egyszerűen csak...másé lett. És már nem sétálhatsz be oda többet, mert nem a te otthonod.
Tudod ez milyel felfoghatatlan? o.O Még most se fogtam föl szerintem.
Erre mondják, hogy leírhatatlan.
Ahh úgy fáj a fejem. x.x Meg mindenem. Kívülbelül. Mess. Biig biig fucked-up mess.
Angolul ezeket olyan jól ki lehet fejezni. Talán túl sok angol ff-t olvastam. xD
Akkor jöjjön a jó része. SING.
epic.
Mondtam én, hogy lesz itt Na Na Na folytatás. Ebből komolyan filmet kéne csinálni. *.*
Annyira imádom azt a részt, amikor a kislány átöleli Gerardot. Awh egy szál kis egyperces trailer, és mégis annyira tele van érzelmekkel hogy nagyon. Hihetetlen.
Csak győzzük kivárni a végét.
A-w-w-w-w. Tetszik, hogy olyan lassú és szokatlan tőlük. De ez benne a fantasztikus.
Rohadjatok meg kibaszott mázlisták. :s
2010. november 6. 19:25
nyan nyaaaannn fel a fejjel x3 történtek már rosszabak is :) okéé na o.o"..gomenasaaaaaai..én most rohadtul nem tom beleélni magam a helyzetetbe (akármennyire is megértő ember vaok xD) mer én legszivesebben menekülnék innen..grr -.- és nemcsak a szüleim miatt xD hanem mer szörnyű látni az egyik osztályársamat akivel eddig marhajóban vtam..oszt..vége xD ennyi... xD
............ de mi neeemm mi miért is költözénk :D....... áhh mindegy nem fogok itt nyafogni xD húú am megemlitettél *-* megint :D asszem eza 2. alkalom h megemlitesz a blogodban xDDD xD de komoan annyira fel tud dobni ha meglátom h SAPPY!!!! :D bár mostanság mindenki..már a tanárok is Alexnek hivnak xD ööö...mitisirjak régbeszélgettünk :D nyah :D paw x3
2010. november 11. 9:51
aaww de régen beszéltünk :D nincs azon a gépen msn amit az albérletben használhatok -.-' de majd rakok rá. ha lesz időm. de nincs. még xD
Szar ez a hely egyébként. Addig örülj amíg otthon vagy megszokott környezetben :D
Én sem akartam ám nyafogni... de máshol nem lehet csak itt xD Mindegy. Hagyjuk. Jó lesz majd. Valamikor. xD Addig is SIIIING it for the woorld... xDD
És nem is mert legalább háromszor megemlítettelek már :p azért nem többször mert nem tudtam zavar-e ha úgy öö... félig a hátad mögött rólad beszélek xD de ha feldob akkor többször is megteszem. :D nem tudom nekem már valahogy sappy maradsz... legalábbis itt a blogon. az olyan... csak én meg te tudod hogy az egy személy akar lenni. xD
Azért írok csak ilyen összevissza mert infóórán vagyok és mindjárt kicsöngetnek xD Elvileg magyart kéne tanulnom mert írunk. háh. kellemetlen. xD
Jaj úgy msneznék most *.* Elpanaszkodhatnál mindent xD ígérem sietek és teszek föl msn-t. amint tudok. :D miauuu nanananana
2010. november 13. 20:40
lol pedig mindig úgy megörülök ha meglátom anevem ott xDDD bearanyozza a napom xD lol :D aranyászok XDDD soproni..az élet habos oldala xD