*sokk*

2010. január 29. 22:35 Bejegyezte: gwen
O.o
Asszem sokkot kaptam.
Ezt komolyan ki kell adni valahol. Nem tudom hol és hogy, de ebből a ffből regényt kell írni.
Úristen függő lettem. xD
De tényleg olyan brutális... brr még a hideg is kirázott xD Amúgy fura, hogy ha egy olyan történetről/filmről/akármiről mesélek ami hatással volt rám mindig kiráz a hideg. Nem értem.
Mindegy ez most nem lényeg.
Megérte annyi napot várni a folytatására. Már néha ott voltam hogy komolyan elvonási tüneteim voltak hogy én megyek és elolvasom angolul, de neeem, sikerült megállni. Büszke vagyok magamra. ^^
De most komolyan... elég csak belegondolni. Mármint ha az ember bele tud gondolni, mert már önmagában is nehéz egyáltalán gondolni, nemhogy bele... na ezt most megaszontam xD
Most már komolyan félni fogok az influenzától O.O Úristen nem akarok megbetegedni... esküszöm szedni fogom a vitamint még akkor is ha megfulladok mert vízzellenyelőskapszulafóbiám van, nem érdekel, szedni fogok minden szart amit csak lehet. xD
Na de most gondolj bele... (ööö nem tudom kihez beszélek xD).. ez még brutálisabb mint a tudom is én mikori pestisjárványok meg ilyenek, mert ott azért nem pusztult ki az egész emberiség... jó még itt se, de ki fog. Legalábbis egy jó része.
Annyira vidám sztori, de komolyan. xD
Persze, sokan az In 102 Languages-re esküsznek, igen, az is zseniális és fantasztikus, de őszintén bevallom, nekem ez az, amire tényleg azt mondom hogy úristen.
De jó hogy senki se tudja miről beszélek... najó az igen aki olvasta szintén. xD
Na most komolyan viccet félretéve. Képzeljük csak el, hogy egyszer csak elkezd terjedni egy eddig nem ismert influenza vagy tök mindegy micsoda (nem nem a háegyenegyre célzok, az semmi ehhez képest), és először senki sem tudja, hogy milyen veszélyes. Az emberek sorra betegszenek és sorra halnak, de senki se tud róla addig, amíg nem kerül kapcsolatba vele, és meg nem tudja, hogy gyógyíthatatlan. Senki se mondja el neki, sem a híradó, senki. Aztán az ember csak azt veszi észre hogy mindenki beteg és haldoklik körülötte, és csak percek kérdése mikor jut ő is erre a sorsra. O.o
Asszem egy ilyen helyzetben tuti megőrülnék. Vagy.. nem is tudom. Szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben, remélem nem is leszek. Ez csak mind mind fikció, de még így is brutális, és így sem kizárhatatlan.
Na oké, a mai orvostudomány meg ilyenek, persze persze, de szerintem ennek ugyanígy meg van az esélye, hogy egy ilyen bekövetkezzen. Nem kell félreérteni, nem azt mondom hogy be fog következni, csak pont az a rémisztő benne, hogy nem lehetetlen.

"Mindenki. Bárki. Tulajdonképpen mindannyian, igaz? Vicces visszagondolni rá, hogy hogyan tudtam egyszerre úgy gondolni arra a szóra, és olyan érzéketlen maradni. Szintén a védelem. Azt gondoltam, és valamilyen szinten tisztában voltam a lehetőséggel, várjunk… milliók halála, mindenki halála, de soha nem gondolnánk, hogy az a szó vonatkozik ránk, vagy a szeretteinkre is. Vicces, hogy mikre képes az elme, mikor megőrül, nem?"

imádom.
Valószínűleg tényleg ez az eddigi legbetegebb dolog, amit imádtam... nem hittem volna hogy ilyet fogok mondani, de egy bizonyos szinten a Battle Royale-t is túlszárnyalja. Na nem mintha ott biztatóbb lenne a helyzet, de ott legalább "csak" 42 ember hal meg. xD
Jól esett most blogot írni. ^^ Végre nem valami olyan dologról ami velem történik, csak lelkizgetni.
Asszem ezzel a történettel még sokat fogok lelkizni... teljesen megváltoztatta az értékrendemet. Így a negyedik rész után is.
Na most befejezem mert nem akarok lehangolódni.

Inkább rakok Emilie-t *.* Nem tudom hogy lehet valaki ilyen ügyes, de awww *.* Mondjuk a legelején kicsit olyan mintha kínozná azt a szegény hegedűt, na de 1:30tól *.*
És én NEM fogom látni őt februárban. x.x Ezt sose bocsátom meg a... nem tudom kinek, de ezért még bosszút állok. >.<

0 Response to "*sokk*"