Nahátszóval...
öm. Design. Új. xDD
Nem hinném, hogy sokáig marad, de már annyira untam az előzőt, hogy muszáj volt váltani. Tetszik ez a fekete-kék kontraszt, de ez nem egészen az a fajta árnyalata a kéknek, amit én szeretek. xD Válogatós. Tudom.
Hát.... zajlanak a dolgot mindenfelé. Az első és elsődleges tény mindenképpen az, hogy megkezdődött a suli... yup.
Örüljeeek? xD
Úgy a nyári szünet utolsó másfél hete olyan jó volt... öhm, leszámítva pár zűrösebb allűrt ugyebár ott az utolsó hétvége tájékán, ha jól emlékszem... de lényegtelen. Olyan kényelmes volt az az utolsó hét. És most így teljesen hirtelenjében belecsöppentünk megint ebbe az egészbe.
Olyan... ijesztő... O.o
Jó, az osztály kicsit sem változott. De még annyira sem, amennyire az ember elvárná. xD Jó ez így. A légkör ugyanolyan, az nagyon jó, de... de... olyan fura akkor is.
Mindegy, ezt éreztem még múlt héten. Hallottál már olyanról, hogy sulikezdési depresszió? xD
Na, az finom. Kicsit ahhoz hasonlítanám, amikor kisebbfajta poszttraumás sokkba esel, csak azért mert teljes egészében felfordítottak mindent körülötted. xDD Jó, ez nagyon erős túlzás, azért odáig nem jutottam én sem, hogy valami elképzelt viágba meneküljek [mármint nem olyan szinten, hogy azzal már bajok lennének xD], de így négy év távlatából nem igazán emlékszem. w.o.r.-hatás. Ott van ez jól leírva, olyan dolgokról, amik annyira rosszak és annyira zűrösek voltak, hogy már csak egy nagy adag massza az egész... keserű ízű massza. :S Szóval. ööh. Tudod milyen szar érzés? xD Elmegyek suliba, nulla életkedvvel, ott kicsit jobb kedvem lesz, mert jó a társaság meg minden, már előre félek milyen tanárokat kapunk, meg milyen sokat kell tanulni, és a többi, aztán hazamegyek, és egész egyszerűen az összes optimizmusom, amit ott azalatt a 6-7 óra alatt fölépítgetek nagy nehezen, így zutty, és kész. xD Ésés... ésés... awh, ezt csak az érti, aki átéli. Jó, tavaly még szarabb volt, arról is keseregtem itt egy sort, most enyhébb, már majdnem el is múlt jóformán. Jövőre már szerintem nem is lesz ilyen érzésem, mert az már a harmadik évem lesz ebben a suliban. :D
Azért vannak a másodévnek is előnyei... végre mi vagyunk azok, akiknek köszönnek az elsősök. xD Igaz, hogy engem még tavaly év elején is volt, aki alapból felsőbbévesnek nézett, de idővel látták, hogy az elsősök között rohangászok, úgyhogy csak leesett nekik mi a helyzet. xD brr. Tudnám, mi látszik rajtam idősebbnek. o.O
Az is igaz, hogy a világon a lehető legelképzelhetően legnagyobb szerencsénk van a tanárokkal. Mind a fizika, a kémia, a töri és a földrajztanár is iszonyú jófej, de olyan szinten, hogy szakadunk a röhögéstől órán. xD Főleg földrajzon... na jó, de az a pasas hivatalosan is kijelenti, hog yigenis kell egy jót röhögni órán is. xD Igaza van. A matek és a magyar, amitől tartok... az előbbi csak mert egyszerűen matek, a másodiknál meg iszonyúan hajtani kell. Művészlélek ide, művészlélek oda, de ehh... az irodalom még elmegy, amíg nem kell verselemzést meg fogalmazást meg egyéb finomságokat írni, na de a nyelvtan... o.O kikérem magamnak, tudok tökéletesen helyesen írni, olvasni és beszélni, na de a többi... xD brrr. irodalom szintúgy. -.-'
Ilyenkor jutnak eszembe az ilyen kedves emlékek, amikor az ilyen disztichon és társaiból szép, nagy, kerek 2-esre feleltem magyarból még nyolcadikban... xDD Hát, ilyet sem tehetek már meg többé, úgy tűnik. xD Nem kell ám félreérteni, tanulok én, egy pár felelés meg dolgozat erejéig, amíg kell meg is jegyzem. Asszem. Megbukni talán nem fogok. xD
Kéne már mennem, mert holnap nulladikkal együtt 7 óránk lesz... dejó. De mondjuk könnyűek. Nincs matek. *.* Ez már megkönnyít egy egész napot.
Amúgy tiszta strébernek érzem magam. Jó, év elején tök könnyű lelkesedni, meg óráról órára tanulni, de aztán csak-csak összejött, hogy ez úgy alábbhagyott. xD Kíváncsi vagyok, meddig fogom kihúzni így. A lelkiismeretem legalább jól érzi magát. :D
Tegyük félre a sulit... szegény macskánk beteg. Az egyik. A hétből. A hat kicsiből. xD
Most ott van fönn a szobámban, elvittük korábban állatorvoshoz, nem sok reményt adott neki... ha túléli az éjszakát akkor már több az esély, ha meg nem...hát nem. De még kicsi. Pont őt szerettük volna megtartani a 6-ból. :( Hát ha megmarad, egész biztos ő marad nálunk. Ez ilyen öröklődős dolog, vagy mi... az anyját is úgy szedtem még össze tavaly októberben a temető melletti fák közül, félig megfagyva. A két testvérével együtt, akikből az egyiket nem én vittem el, a másik pedig azóta már nem is jár vissza hozzánk. Hálátlan. De ez az egy olyan hűséges, mint egy kutya.. awh. Sosem voltam macskapárti, de ez tényleg imádnivaló egy dög. xD
Szar a közérzetem. Még mindig. :S
Majd elmúlik...
jaa. és mcr.com. kötelező.
Nem írok most erről, mert nincs időm, de... szuper, na. Most nem tudok valahogy lelkesedni semmiért különösebben. Talán majd holnap. Ha túléltem azt a nyomorék 7 órát. -.-'
xoo.
öm. Design. Új. xDD
Nem hinném, hogy sokáig marad, de már annyira untam az előzőt, hogy muszáj volt váltani. Tetszik ez a fekete-kék kontraszt, de ez nem egészen az a fajta árnyalata a kéknek, amit én szeretek. xD Válogatós. Tudom.
Hát.... zajlanak a dolgot mindenfelé. Az első és elsődleges tény mindenképpen az, hogy megkezdődött a suli... yup.
Örüljeeek? xD
Úgy a nyári szünet utolsó másfél hete olyan jó volt... öhm, leszámítva pár zűrösebb allűrt ugyebár ott az utolsó hétvége tájékán, ha jól emlékszem... de lényegtelen. Olyan kényelmes volt az az utolsó hét. És most így teljesen hirtelenjében belecsöppentünk megint ebbe az egészbe.
Olyan... ijesztő... O.o
Jó, az osztály kicsit sem változott. De még annyira sem, amennyire az ember elvárná. xD Jó ez így. A légkör ugyanolyan, az nagyon jó, de... de... olyan fura akkor is.
Mindegy, ezt éreztem még múlt héten. Hallottál már olyanról, hogy sulikezdési depresszió? xD
Na, az finom. Kicsit ahhoz hasonlítanám, amikor kisebbfajta poszttraumás sokkba esel, csak azért mert teljes egészében felfordítottak mindent körülötted. xDD Jó, ez nagyon erős túlzás, azért odáig nem jutottam én sem, hogy valami elképzelt viágba meneküljek [mármint nem olyan szinten, hogy azzal már bajok lennének xD], de így négy év távlatából nem igazán emlékszem. w.o.r.-hatás. Ott van ez jól leírva, olyan dolgokról, amik annyira rosszak és annyira zűrösek voltak, hogy már csak egy nagy adag massza az egész... keserű ízű massza. :S Szóval. ööh. Tudod milyen szar érzés? xD Elmegyek suliba, nulla életkedvvel, ott kicsit jobb kedvem lesz, mert jó a társaság meg minden, már előre félek milyen tanárokat kapunk, meg milyen sokat kell tanulni, és a többi, aztán hazamegyek, és egész egyszerűen az összes optimizmusom, amit ott azalatt a 6-7 óra alatt fölépítgetek nagy nehezen, így zutty, és kész. xD Ésés... ésés... awh, ezt csak az érti, aki átéli. Jó, tavaly még szarabb volt, arról is keseregtem itt egy sort, most enyhébb, már majdnem el is múlt jóformán. Jövőre már szerintem nem is lesz ilyen érzésem, mert az már a harmadik évem lesz ebben a suliban. :D
Azért vannak a másodévnek is előnyei... végre mi vagyunk azok, akiknek köszönnek az elsősök. xD Igaz, hogy engem még tavaly év elején is volt, aki alapból felsőbbévesnek nézett, de idővel látták, hogy az elsősök között rohangászok, úgyhogy csak leesett nekik mi a helyzet. xD brr. Tudnám, mi látszik rajtam idősebbnek. o.O
Az is igaz, hogy a világon a lehető legelképzelhetően legnagyobb szerencsénk van a tanárokkal. Mind a fizika, a kémia, a töri és a földrajztanár is iszonyú jófej, de olyan szinten, hogy szakadunk a röhögéstől órán. xD Főleg földrajzon... na jó, de az a pasas hivatalosan is kijelenti, hog yigenis kell egy jót röhögni órán is. xD Igaza van. A matek és a magyar, amitől tartok... az előbbi csak mert egyszerűen matek, a másodiknál meg iszonyúan hajtani kell. Művészlélek ide, művészlélek oda, de ehh... az irodalom még elmegy, amíg nem kell verselemzést meg fogalmazást meg egyéb finomságokat írni, na de a nyelvtan... o.O kikérem magamnak, tudok tökéletesen helyesen írni, olvasni és beszélni, na de a többi... xD brrr. irodalom szintúgy. -.-'
Ilyenkor jutnak eszembe az ilyen kedves emlékek, amikor az ilyen disztichon és társaiból szép, nagy, kerek 2-esre feleltem magyarból még nyolcadikban... xDD Hát, ilyet sem tehetek már meg többé, úgy tűnik. xD Nem kell ám félreérteni, tanulok én, egy pár felelés meg dolgozat erejéig, amíg kell meg is jegyzem. Asszem. Megbukni talán nem fogok. xD
Kéne már mennem, mert holnap nulladikkal együtt 7 óránk lesz... dejó. De mondjuk könnyűek. Nincs matek. *.* Ez már megkönnyít egy egész napot.
Amúgy tiszta strébernek érzem magam. Jó, év elején tök könnyű lelkesedni, meg óráról órára tanulni, de aztán csak-csak összejött, hogy ez úgy alábbhagyott. xD Kíváncsi vagyok, meddig fogom kihúzni így. A lelkiismeretem legalább jól érzi magát. :D
Tegyük félre a sulit... szegény macskánk beteg. Az egyik. A hétből. A hat kicsiből. xD
Most ott van fönn a szobámban, elvittük korábban állatorvoshoz, nem sok reményt adott neki... ha túléli az éjszakát akkor már több az esély, ha meg nem...hát nem. De még kicsi. Pont őt szerettük volna megtartani a 6-ból. :( Hát ha megmarad, egész biztos ő marad nálunk. Ez ilyen öröklődős dolog, vagy mi... az anyját is úgy szedtem még össze tavaly októberben a temető melletti fák közül, félig megfagyva. A két testvérével együtt, akikből az egyiket nem én vittem el, a másik pedig azóta már nem is jár vissza hozzánk. Hálátlan. De ez az egy olyan hűséges, mint egy kutya.. awh. Sosem voltam macskapárti, de ez tényleg imádnivaló egy dög. xD
Szar a közérzetem. Még mindig. :S
Majd elmúlik...
jaa. és mcr.com. kötelező.
Nem írok most erről, mert nincs időm, de... szuper, na. Most nem tudok valahogy lelkesedni semmiért különösebben. Talán majd holnap. Ha túléltem azt a nyomorék 7 órát. -.-'
xoo.
