Um... egészen fura érzések törtek rám mostanában xD
Mármint úgy értem, én már teljesen elszoktam az ilyen belső érzelmi kitörésektől, vagy mi a rák annak a neve.
De most már elmúlt. Többé-kevésbé.
Heh, mondtam én, hogy túlélek mindent! :D
Látjátok, az optimizmus ereje. xD
De komolyan, annyira jó optimistának lenni. Idegesít, ha valaki pesszimista. Ismerek pesszimista embert, akivel nap mint nap találkozom élőben, és néha már a hajamat tépkedném miatta. >.<
Na most inkább kanyarodjunk vissza az előző témához.
Most nagyon rámjött a blogolhatnék... az elmúlt egy-két hónapban nagyon nem volt ihletem hozzá, mert meguntam a mindennapi "ez és ez történt velem, ezzel és ezzel voltam"-beszámolót. Olyat én már max akkor fogok írni, ha valami létfontosságúról van szó, de amúgy semmi értelme.
Sokkal jobb lelkizni. ^^
Még ha nyavalygok is. xD
Az elmúlt napokban nyavalyogtam rendesen. Most már jól vagyok... legalábbis azt hiszem. Kifelé a hullámvölgy mélyéről fokozatosan.
Igen, mindennek nehéz az eleje, de idővel el lehet fogadni. Elfogadtam. Vagyis öö az aktuálisabb felét. A nem aktuálisat, ami majd nyár felé lép életbe, azt nem, de arról inkább nem beszélek. Nem akarok megint lesüllyedni oda le, oda ni. *mutogat lefelé*
Ráérek még szarul érezni magam. :D
Amúgy rájöttem, hogy néha kicsit nagyon úgy hangozhatok, mintha olyan felfogásom lenne, hogy az élet szar. Szó sincs erről. Én imádom, és valószínűleg a mazochista jellemem is közrejátszik ebben, máskülönben nem imádnám. xD
Mindegy,most nem akarok regényt írni.
Csak annyi, hogy minden rossz dolgon túl lehet lépni. El kell fogadni. Ennyi az egész.
Azt a föntit pedig komolyan gondoltam ám.
xo
u.i.: az msn meg fog halni. kezeskedem róla.
Mármint úgy értem, én már teljesen elszoktam az ilyen belső érzelmi kitörésektől, vagy mi a rák annak a neve.
De most már elmúlt. Többé-kevésbé.
Heh, mondtam én, hogy túlélek mindent! :D
Látjátok, az optimizmus ereje. xD
De komolyan, annyira jó optimistának lenni. Idegesít, ha valaki pesszimista. Ismerek pesszimista embert, akivel nap mint nap találkozom élőben, és néha már a hajamat tépkedném miatta. >.<
Na most inkább kanyarodjunk vissza az előző témához.
Most nagyon rámjött a blogolhatnék... az elmúlt egy-két hónapban nagyon nem volt ihletem hozzá, mert meguntam a mindennapi "ez és ez történt velem, ezzel és ezzel voltam"-beszámolót. Olyat én már max akkor fogok írni, ha valami létfontosságúról van szó, de amúgy semmi értelme.
Sokkal jobb lelkizni. ^^
Még ha nyavalygok is. xD
Az elmúlt napokban nyavalyogtam rendesen. Most már jól vagyok... legalábbis azt hiszem. Kifelé a hullámvölgy mélyéről fokozatosan.
Igen, mindennek nehéz az eleje, de idővel el lehet fogadni. Elfogadtam. Vagyis öö az aktuálisabb felét. A nem aktuálisat, ami majd nyár felé lép életbe, azt nem, de arról inkább nem beszélek. Nem akarok megint lesüllyedni oda le, oda ni. *mutogat lefelé*
Ráérek még szarul érezni magam. :D
Amúgy rájöttem, hogy néha kicsit nagyon úgy hangozhatok, mintha olyan felfogásom lenne, hogy az élet szar. Szó sincs erről. Én imádom, és valószínűleg a mazochista jellemem is közrejátszik ebben, máskülönben nem imádnám. xD
Mindegy,most nem akarok regényt írni.
Csak annyi, hogy minden rossz dolgon túl lehet lépni. El kell fogadni. Ennyi az egész.
Azt a föntit pedig komolyan gondoltam ám.
xo
u.i.: az msn meg fog halni. kezeskedem róla.
