Igen, már megint itt vagyok. xD Megszállt az inspiráció, na. Egy inspiráció-függőnek nem tilthatjátok meg, hogy hagyjon nyomot maga után, ha akar. :p
Nagy nehézkesen visszaépítgetett kis gátamat megint szét akarják rombolni, azt hiszem, de úgy látszik, tévedtem. Túlzottan fogékony voltam mostanában az ilyenekre, pedig általában engem nagyon nehezen lehet megrázni valamivel... rohadt nehezen, és nem túlzok. Viszont ha valamivel sikerül, az nagyon nagyot üt. Ez van.
Le kell kötnöm magam valamivel, és ilyenkor általában az segít, ha találok valamit, amiért hát túlzás, hogy elkezdek rajongani, de valamilyen szinten hatással van rám.
Most pl így vagyok Rihanna Russian Roulette-ével. Mindig is imádtam azt a klipet, de most aztán főleg beleszerettem. *.* Nem vagyok ennek a stílusnak a rajongója, de Rihanna számai mostanában valamiért megfogtak, a Disturbia-tól kezdve. A Russian Roulette pont olyan, mint annak a lassított változata. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de attól a kliptől kezdve Rihanna összes száma telis-tele van szenvedéssel. Főleg a klipjei. Az egész nő olyan mostanában, mintha a szenvedés megtestesítője lenne, lehet, hogy azóta a Chris Brown-os eset óta, amúgy én kifejezetten sajnálom őt, mondhat bárki amit akar.
Lényeg a lényeg, imádom ezt a klipet. Meg úgy az összeset a Rated R albumról... ma láttam először a Hard-ot, hát az valami elképesztő volt. Lehet, hogy félreértelmezem, de a klip az én szememben olyan szinten pocskondiázta a háborút, hogy nagyon. Zseniális *.*
Mondhatjátok, hogy beteg vagyok, miinden héten rám akasztják egyszer, már kezdem unni, de ha én az vagyok, akkor Rihanna is az. xD
Nem kell ám félreérteni, kicsit sem tértem át zenei stílusirányzatilag, dehát kivétel erősíti a szabályt, nem?
-
*15 perc múlva*
-
Oké, azt mondja hogy a... *számol*... a negyedik mondatomat egy az egybe át kell írnom. Kicsit sem tévedtem.
Drága kis gátacskámra rájár a rúd mostanában.
Porig égett szegény röpke 2 perc alatt. Elfogyott az összes[az összes] építőanyagom hozzá, teljes mértékben. Ilyenkor mondják azt, hogy jobb lenne fehér zászlót lengetni, de azt meg nem találom. Elhagytam valahol messze.
Most aztán még inkább szükségem van erre a számra.
Ez tényleg kegyetlen vicc volt. Igaz, hogy az egésznek csak az volt a célja, hogy lássák, mennyire tudok örülni, ha közlik, hogy az amitől félek[félek], mégsem fog eljönni, de ezt nagyon[nagyon] nem kellett volna. Inkább közölték volna kerek perec, hogy figyelj, az a helyzet, hogy nyáron biztosan költözni fogunk, neeem, ott bizonygatták, hogy azok, akik már szinte biztos, hogy megveszik a házat, mégse[mégse] tudják, ami egyenlő azzal, hogy még talán egy évig itt fogunk lakni.
Az egyetlen[egyetlen] szerencsém, hogy csak 70%-ban hittem el, de még így is akkora kő zuhant le rólam, hogy szerintem még mérföldekkel arrébb is hallani lehetett. Tudjátok, az a rejtélyes meteoritféleség, ami vasárnap repült át az ország fölött, olyan ám. Csak kicsit elcsúszott szegény az időben.
Hogyisne.
Ez még rosszabb, mintha egyenesen beállítottak volna azzal, amit eddig is tudtam.
Vicces, hogy többes számban beszélek, amikor konkrétan csak egy ember akart játszadozni a lelkivilágommal, de persze arra nem gondolt, hogy az jelenleg egy hópehely erősségi szintjének környékén táncol.
Annyira költői lettem, komolyan. -.-'
Megfogalmazhatatlan.
Hogy is volt, sírjak vagy nevessek? Eh...
Per pillanat ha nevettetni próbálnának, akkor is az előzőt érnék el vele, és előre szólok, ez nagyon[nagyon] nem megszokott nálam.
Éljen, éljen...
Pedig szinte teljesen elfelejtettem már, milyen érzés ilyen érzékenynek lenni. Komolyan. Vagyis az túlzás, hogy elfelejtettem, de egyszerűen annyira megkövült bennem ez az egész a sok régebbi dolog miatt, hogy egy ilyen kaliberű dolgon kívül mással aligha lehetne ilyen hatást elérni nálam.
Tisztára olyan, mintha egy pszichológus lennék, aki saját magáról ír elemzést. Na ezért nem fogok én soha pszichológushoz menni. Minek, ha itt vagyok én saját magamnak?
Aztán ha 25 évesen lelki bajaim lesznek, mert most túlságosan megviselnek bizonyos dolgok, akkor mi lesz... köszöntem szépen, ez igazán kellett nekem. Ezt nem én mondtam.
Hát bocsánat, de a jövőbeli lelki bajok, ha lesznek egyáltalán, akkor az már rég eldőlt évekkel ezelőtt. De nem hinném, hogy lennének.
Erős vagyok. Azt hiszem.
Nem, rossz megfogalmazás.
Megedződtem. Ez már pontosabb.
Térjünk vissza. Kábé most olyan érzésem van, hogy teljesen[teljesen] fölösleges volt az eddigi jókedv, és a többi, mert most kb ismét ott érzem magam, ahol napokkal ezelőtt.
Szükségem van a Wanderers of Ruin-ra... most minden fájdalmas dologra szükségem van. Elvonja a figyelmem az igazi dolgokról. Szerencsére most volt folytatása, remélem, hamar lesz ismét. Addig a Russian Roulette helyettesíti.
Milyen röhejes, ugye?
Lépjünk ki egy kicsit ebből a szemszögből... valahol, valamikor, ül valaki egy szobában, és van egy olyan gondja, hogy el fog költözni onnan, amit megszokott. Hát istenem, van ilyen. Ki ne örülne neki? Senki sem olyan hülye, hogy ilyen betegesen ragaszkodó legyen.
Szóval költözni fog. Örülnie kéne. Izgatottnak kéne lennie. Tervezgetnie kéne, hogy ilyen meg olyan jó lesz, és eszébe se kéne jutnia, hogy esetleg az előző hely hiányozni fog. Ugyan, haggyál már. Miért hiányozna? A következő úgyis jobb lesz. Kit érdekel az előző.
Na most úgy kell elképzelni, hogy egyik mondatot sem őszintén írtam le. Kb mindennek az ellentétét gondolom.
Nem örül. Nem izgatott. Nem tervezget. Nemhogy eszébe jut, már most hiányzik neki az előző hely, holott ott ücsörög.
Nevetséges. Komolyan nevethetnékem van.
Kb mint a WOR-ban... bár azért asszem ott nem tartok, hogy megőrüljek xD Bár ha megőrültem volna, akkor az már akkor régen bekövetkezett volna. Inkább csak átváltoztam.
Rájöttem, hogy ha visszautaznék három és fél évvel az időben, akkor szerintem fel sem ismerném magam.
Jó értelemben, rossz értelemben. Is-is.
Nem tudom melyik szinonímát írjam le erre. Találjátok ki ti.
Nem kell figyelembe venni a fönt leírtakat. Ez az én gondom, nem akarok senkinek siránkozni. Csak le kell írnom.
Ennyi.
Komolyan úgy érzem magam, mintha orosz rulettet játszanék... nem kötöm senki orrára, kikkel szemben.
Statisztika: eddig egyszer veszítettem, a fél életemet vesztettem csak. Még van egy másik fél.
Senki sem érti, de ez így a jó.
Zseniális klip.
Nagy nehézkesen visszaépítgetett kis gátamat megint szét akarják rombolni, azt hiszem, de úgy látszik, tévedtem. Túlzottan fogékony voltam mostanában az ilyenekre, pedig általában engem nagyon nehezen lehet megrázni valamivel... rohadt nehezen, és nem túlzok. Viszont ha valamivel sikerül, az nagyon nagyot üt. Ez van.
Le kell kötnöm magam valamivel, és ilyenkor általában az segít, ha találok valamit, amiért hát túlzás, hogy elkezdek rajongani, de valamilyen szinten hatással van rám.
Most pl így vagyok Rihanna Russian Roulette-ével. Mindig is imádtam azt a klipet, de most aztán főleg beleszerettem. *.* Nem vagyok ennek a stílusnak a rajongója, de Rihanna számai mostanában valamiért megfogtak, a Disturbia-tól kezdve. A Russian Roulette pont olyan, mint annak a lassított változata. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de attól a kliptől kezdve Rihanna összes száma telis-tele van szenvedéssel. Főleg a klipjei. Az egész nő olyan mostanában, mintha a szenvedés megtestesítője lenne, lehet, hogy azóta a Chris Brown-os eset óta, amúgy én kifejezetten sajnálom őt, mondhat bárki amit akar.
Lényeg a lényeg, imádom ezt a klipet. Meg úgy az összeset a Rated R albumról... ma láttam először a Hard-ot, hát az valami elképesztő volt. Lehet, hogy félreértelmezem, de a klip az én szememben olyan szinten pocskondiázta a háborút, hogy nagyon. Zseniális *.*
Mondhatjátok, hogy beteg vagyok, miinden héten rám akasztják egyszer, már kezdem unni, de ha én az vagyok, akkor Rihanna is az. xD
Nem kell ám félreérteni, kicsit sem tértem át zenei stílusirányzatilag, dehát kivétel erősíti a szabályt, nem?
-
*15 perc múlva*
-
Oké, azt mondja hogy a... *számol*... a negyedik mondatomat egy az egybe át kell írnom. Kicsit sem tévedtem.
Drága kis gátacskámra rájár a rúd mostanában.
Porig égett szegény röpke 2 perc alatt. Elfogyott az összes[az összes] építőanyagom hozzá, teljes mértékben. Ilyenkor mondják azt, hogy jobb lenne fehér zászlót lengetni, de azt meg nem találom. Elhagytam valahol messze.
Most aztán még inkább szükségem van erre a számra.
Ez tényleg kegyetlen vicc volt. Igaz, hogy az egésznek csak az volt a célja, hogy lássák, mennyire tudok örülni, ha közlik, hogy az amitől félek[félek], mégsem fog eljönni, de ezt nagyon[nagyon] nem kellett volna. Inkább közölték volna kerek perec, hogy figyelj, az a helyzet, hogy nyáron biztosan költözni fogunk, neeem, ott bizonygatták, hogy azok, akik már szinte biztos, hogy megveszik a házat, mégse[mégse] tudják, ami egyenlő azzal, hogy még talán egy évig itt fogunk lakni.
Az egyetlen[egyetlen] szerencsém, hogy csak 70%-ban hittem el, de még így is akkora kő zuhant le rólam, hogy szerintem még mérföldekkel arrébb is hallani lehetett. Tudjátok, az a rejtélyes meteoritféleség, ami vasárnap repült át az ország fölött, olyan ám. Csak kicsit elcsúszott szegény az időben.
Hogyisne.
Ez még rosszabb, mintha egyenesen beállítottak volna azzal, amit eddig is tudtam.
Vicces, hogy többes számban beszélek, amikor konkrétan csak egy ember akart játszadozni a lelkivilágommal, de persze arra nem gondolt, hogy az jelenleg egy hópehely erősségi szintjének környékén táncol.
Annyira költői lettem, komolyan. -.-'
Megfogalmazhatatlan.
Hogy is volt, sírjak vagy nevessek? Eh...
Per pillanat ha nevettetni próbálnának, akkor is az előzőt érnék el vele, és előre szólok, ez nagyon[nagyon] nem megszokott nálam.
Éljen, éljen...
Pedig szinte teljesen elfelejtettem már, milyen érzés ilyen érzékenynek lenni. Komolyan. Vagyis az túlzás, hogy elfelejtettem, de egyszerűen annyira megkövült bennem ez az egész a sok régebbi dolog miatt, hogy egy ilyen kaliberű dolgon kívül mással aligha lehetne ilyen hatást elérni nálam.
Tisztára olyan, mintha egy pszichológus lennék, aki saját magáról ír elemzést. Na ezért nem fogok én soha pszichológushoz menni. Minek, ha itt vagyok én saját magamnak?
Aztán ha 25 évesen lelki bajaim lesznek, mert most túlságosan megviselnek bizonyos dolgok, akkor mi lesz... köszöntem szépen, ez igazán kellett nekem. Ezt nem én mondtam.
Hát bocsánat, de a jövőbeli lelki bajok, ha lesznek egyáltalán, akkor az már rég eldőlt évekkel ezelőtt. De nem hinném, hogy lennének.
Erős vagyok. Azt hiszem.
Nem, rossz megfogalmazás.
Megedződtem. Ez már pontosabb.
Térjünk vissza. Kábé most olyan érzésem van, hogy teljesen[teljesen] fölösleges volt az eddigi jókedv, és a többi, mert most kb ismét ott érzem magam, ahol napokkal ezelőtt.
Szükségem van a Wanderers of Ruin-ra... most minden fájdalmas dologra szükségem van. Elvonja a figyelmem az igazi dolgokról. Szerencsére most volt folytatása, remélem, hamar lesz ismét. Addig a Russian Roulette helyettesíti.
Milyen röhejes, ugye?
Lépjünk ki egy kicsit ebből a szemszögből... valahol, valamikor, ül valaki egy szobában, és van egy olyan gondja, hogy el fog költözni onnan, amit megszokott. Hát istenem, van ilyen. Ki ne örülne neki? Senki sem olyan hülye, hogy ilyen betegesen ragaszkodó legyen.
Szóval költözni fog. Örülnie kéne. Izgatottnak kéne lennie. Tervezgetnie kéne, hogy ilyen meg olyan jó lesz, és eszébe se kéne jutnia, hogy esetleg az előző hely hiányozni fog. Ugyan, haggyál már. Miért hiányozna? A következő úgyis jobb lesz. Kit érdekel az előző.
Na most úgy kell elképzelni, hogy egyik mondatot sem őszintén írtam le. Kb mindennek az ellentétét gondolom.
Nem örül. Nem izgatott. Nem tervezget. Nemhogy eszébe jut, már most hiányzik neki az előző hely, holott ott ücsörög.
Nevetséges. Komolyan nevethetnékem van.
Kb mint a WOR-ban... bár azért asszem ott nem tartok, hogy megőrüljek xD Bár ha megőrültem volna, akkor az már akkor régen bekövetkezett volna. Inkább csak átváltoztam.
Rájöttem, hogy ha visszautaznék három és fél évvel az időben, akkor szerintem fel sem ismerném magam.
Jó értelemben, rossz értelemben. Is-is.
Nem tudom melyik szinonímát írjam le erre. Találjátok ki ti.
Nem kell figyelembe venni a fönt leírtakat. Ez az én gondom, nem akarok senkinek siránkozni. Csak le kell írnom.
Ennyi.
Komolyan úgy érzem magam, mintha orosz rulettet játszanék... nem kötöm senki orrára, kikkel szemben.
Statisztika: eddig egyszer veszítettem, a fél életemet vesztettem csak. Még van egy másik fél.
Senki sem érti, de ez így a jó.
Zseniális klip.
