Crazy like you, lollipop, lollipop... crazy like you, lollipop... xD
Öhm. Nem akarod megtudni.
Egy zsenialisztikum az a csaj. *.* woo. Le fogom ezt fordítani esküszöm. Nem érdekel, hogy százhetvenakárhány rész van már meg belőle, és még írja, akkor is. Kihagyhatatlan. :D Ez az idézet fönn is abból van. Kár, hogy a MC után nem kezdtem el ezt rögtön olvasni. Jó, hogy azután mondjuk napokig egy sorozatgyilkosnak éreztem magam [xD], de igazán elkezdhettem volna ezt korábban is. Így akkor most.... elmebetegnek érezném magam. XD Úgy is érzem, de ez megszokott. :P
Apropó ff... rámjött az alkotási vágy xD végre. Érzi már a suli közelét, és megint aktiválta magát. Ez nem vicc, akkor tényleg sokkal több az inspirációm.
Ermh... az a helyzet, hogy egyszerre van kedvem írni, rajzolni, olvasni [belekezdtem az Eclipse-be gyerekek!!! Mazochista dög vagyok. De végigolvasom akkor is. xD], ömm fórumozni, és éhes is vagyok... na most döntsd el. xD
Apropó fórum... jaj, van most egy eléggé depressziós hangulatú gondolatkifejtésem azzal kapcsolatban, amit még pár napja leírtam. :s Elég fura, be kéne végre fejeznem.
Szóval csak annyi az egész, hogy rájöttem valamire, ahogy egyik nap a fórumon mászkálgattam. Azt hiszem épp azon töpengtem, hogy vajon előbb írjak az új I'm Okay-hez kommentet, vagy öö... már nem emlékszem mi volt a másik lehetőség. Lényegtelen, az utóbbit választottam végül, bármi is volt az. Aztán jött a kommentelés.
Furcsa volt. Nem, semmi köze ennek magához a történethez, csak úgy általánosságban furcsa volt egy ilyen "klasszikusnak" mondható ff-t olvasni. Mostanában úgy megváltozott az egész fórum. Már nem olyan, mint egy másfél évvel ezelőtt, amikor ott javában zajlott az élet.
Most hirtelen úgy elkezdett hiányozni. O.o Olyan furcsa emberek vannak mostanság arrafelé... mármint semmi bajom velük, de egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik még régről vannak ott. És ezek az újak olyan... furák. Egy-két egyén igencsak ki tud borítani, nem úgy mint a régiek. Már a ficek is mások, pedig azoknak a hangulata meghatározó volt. Jó, van egy két olyan, mint például a wanderers of ruin, amiről azt hiszem már eleget lázongtam, hogy milyen mestermű, meg hát még régebbiek is vannak folytatva... de akkor is.
Hiányzik a régi fórum, ez kétségtelen. Az egésznek a hangulata. Az emberek, a beszólások, amiken még tényleg lehetett nevetni, és hiába csak akkortájt kezdtem bekapcsolódni az ottani életbe, az tényleg olyan otthonos volt.
Ugyanezt elmondhatnám az egész zombeee-ról is. El is mondom. De azzal kapcsolatban meg ha tehetném, egyenesen 2007 őszére utaznék vissza. Rég volt, hm? :D
De tényleg. Egy olyan hely, ahová mindig mehet az ember, ha magányosnak érzi magát, mert tudja, hogy ott mindenki megérti. Ott mindenkinek hasonló az ízlése, ugyanazt szeretik. És mindenki különc valahol. Mindenki tudja mit jelent, ha kiejted azt a szádon, hogy Pansy, és mindenki tudja, hogy Mikey Fuckin Way miért Mikey Fuckin Way. xD
áh, bonyolult ez. Saját magamat amortizálom itt ezzel a témával, de mostanában tényleg elkezdett bökdösni odabenn. :S
Minden olyan gyorsan változik. Egyre gyorsabban. Ijesztő.
Sokszor tették már föl nekem azt a kérdést, "mitől félsz?". Ceh. Legtöbben mit mondanának? Pókoktól, mély víztől, kígyóktól, tűktől... kézzel fogható dolgokról.
Valahogy sosem tudtam semmi ilyet felhozni. De az nem igaz, hogy nem félek semmitől, csak... nem tudtam megfogalmazni. Most mit mondjak? A költözéstől? xDD A változásoktól? Na ez eléggé nagyvonalú kijelentés...
Rá fogok keresni Google-n, hogy van-e ilyen fóbia, esküszöm. xD
Mindegy, hanyagoljuk ezt. Térjünk vissza az egész fórum-témára... olyan más most oda fölmenni. Mintha már nem lennének ott olyan megértő emberek, vagy nem is tudom. Zombeee detto. :S Mármint... akad, de... a régiek. xD Akikből pedig igencsak kevés bukkan föl. Az újak meg... hát... vagy "mostlettemmcrfanjeeeeeésfrankiecicaolyancuki", vagy pedig ha akad egy olyan is, aki normálisnak tűnik, az meg mondjuk csak úgy a stílusában kibírhatatlan és fölhúzza az agyam nap mint nap. xD Nem céloztam senkire, de akinek inge, vegye magára. Bár nem tudhatja senki, kikről beszélek, de mindegy.
Nem olyan biztonságos érzés már oda visszamenni. :s Olyan... nem tudom. Én otthon érzem magam, tudod, szia régi jó haver meg minden, de a társaságról már nemigen mondanám el ezt...
Jó, mondjuk emlékszem a két-három évvel ezelőtti elcsökönyösödött emberkékre... most legalább béke az van. Akkor ami ott folyt... yee haw... xDD
Eh. Meg kell már jelennie ennek az új lemeznek. Legalább az hoz újakat is, és talán a régebbiekből is csalogat vissza valakit.
Jó na, tudom én problémám, mit nyafogok, most kezd fellendülni ott az élet meg minden, dede... de... de..... xD
Jól van na, nem tehetek róla, hogy nehéz biztonságban éreznem magam, ha nincs semmi olyan a környéken, ami ismerős. :s Tele vagyok ilyen... uhm.. gátlásokkal...? xD
Egyszer megpróbálok egy hiteles definíciót adni a saját működésemről, de az azt hiszem hosszú lenne. És amúgy is senkinek semmi köze hozzá, mert néha még én is belezavarodom. És megfogalmazni sem igazán tudnám.
Eh. Kezdenek eltűnni a biztonságos dolgok körülöttem. O.o Mi lesz így veleeeem? xD
Sürgősen szükségem van arra a Placebo koncertre, azt hiszem. 30STM-en olyan biztonságban éreztem magam, mert megértettek. *.* Itt is az lesz.
De 15-e az olyan messze van.... :( De lesz zombeee-találka :D Jee. Csak hogy még fokozzuk az otthonosság-érzést. xD
Viszont azt hiszem tudom, ez honnan ered... ez az egész biztonságérzetszükséglet. xD Hű de jó szavam van. Biztonságérzetfüggő. fákk jee. Bővül az a definíció. xDD *röhög*
Tényleg kéne mennem enni most már.
Talán kitalálok valamit azalatt. :D
De ez akkor is olyan lehangoló... nyeh, és senki nem érti ezt aki nem oda tartozik, és nem is akarom, hogy értse. Mármint nem a problémámat, hanem hogy miről beszélek. Csak én kell hogy tudjam, mi ez az egész, vili? xD
um.
I'm crazy like you, lollipoooop...
xo.
meg ne ijedj. az az én reszortom. xD
“FRESH MEAT! FRESH MEAT!!!” He heard someone raving through the hall. Hand jammed down on his door until it shot open. As the door he shot up and with large grown eyes he stared at the nutjob that came marching into his room. Literally marching, no kidding. Like a soldier, one hand fiery in the air, his feet moving up high and stamping back on the ground.
The murky mouth that came with it all started to shout again. “FRESH MEAT! FRESH MEAT! WELCOME TO PARADISE!”
He could be sure his yaw was hanging by now. His face must gave his shook away. The stranger took hold in the middle of the room, his bleached white hair shocking a bit when he ended his show with a headbang. In front of him stood a boy, wearing some cheap sneakers, a shirt from a band that didn’t rang a bell and a pair of boxers with Tasmanian devil on it.
But even the whole ‘missing pants part’ didn’t seem to less the boys attitude.
His lips turned into one of the wickedest smiles he’d ever seen (and he’d seen The Shining with Jack Nicolson).
“You’re the fish now noob!” The boy shouted very cheering. “Think there ganna fry your brain?! Think about it, they did that to me the first night.” He let his index fingers twirl along his temples. “That did the trick for me, oooooo boy it did it. It so did. The really pulled my screws lose baby-blue!”
Somehow he got his jaw back in place and got some human expression back on his face. He swung his legs over the edge of the bed. “Excuse me, but who are you?”
The boy gasped and winched back as been violently beaten. “You don’t know my name?!” he cried upset and fell on his knees. “You don’t know MY name?!” He let his head head-bang towards the ground. “I’M THE BLOODY KING AROUND HERE!” He cried, kneeled down on the floor and studied the floor. “Well, not the king that’s the big Chief. I ain’t going near the King of Fools.” He looked up, still letting a bit of wickedness play in his eyes. “Mweh, I’m the Joker. I pull the pranks, I’ll toy, cheat and play this halls. I rrrrrule over here!” he let the R role out his mouth and he jumped back in position. “I’m the man around here baby-blue-eyes. And you’re the fish now, your Tiny Tim.” He bit his lips and clapped his hands, then sprinted back to the door and shouted out: “FRESH MEAT, FRESH MEAT READY FOR A BRAINMELT!”
Öhm. Nem akarod megtudni.
Egy zsenialisztikum az a csaj. *.* woo. Le fogom ezt fordítani esküszöm. Nem érdekel, hogy százhetvenakárhány rész van már meg belőle, és még írja, akkor is. Kihagyhatatlan. :D Ez az idézet fönn is abból van. Kár, hogy a MC után nem kezdtem el ezt rögtön olvasni. Jó, hogy azután mondjuk napokig egy sorozatgyilkosnak éreztem magam [xD], de igazán elkezdhettem volna ezt korábban is. Így akkor most.... elmebetegnek érezném magam. XD Úgy is érzem, de ez megszokott. :P
Apropó ff... rámjött az alkotási vágy xD végre. Érzi már a suli közelét, és megint aktiválta magát. Ez nem vicc, akkor tényleg sokkal több az inspirációm.
Ermh... az a helyzet, hogy egyszerre van kedvem írni, rajzolni, olvasni [belekezdtem az Eclipse-be gyerekek!!! Mazochista dög vagyok. De végigolvasom akkor is. xD], ömm fórumozni, és éhes is vagyok... na most döntsd el. xD
Apropó fórum... jaj, van most egy eléggé depressziós hangulatú gondolatkifejtésem azzal kapcsolatban, amit még pár napja leírtam. :s Elég fura, be kéne végre fejeznem.
Szóval csak annyi az egész, hogy rájöttem valamire, ahogy egyik nap a fórumon mászkálgattam. Azt hiszem épp azon töpengtem, hogy vajon előbb írjak az új I'm Okay-hez kommentet, vagy öö... már nem emlékszem mi volt a másik lehetőség. Lényegtelen, az utóbbit választottam végül, bármi is volt az. Aztán jött a kommentelés.
Furcsa volt. Nem, semmi köze ennek magához a történethez, csak úgy általánosságban furcsa volt egy ilyen "klasszikusnak" mondható ff-t olvasni. Mostanában úgy megváltozott az egész fórum. Már nem olyan, mint egy másfél évvel ezelőtt, amikor ott javában zajlott az élet.
Most hirtelen úgy elkezdett hiányozni. O.o Olyan furcsa emberek vannak mostanság arrafelé... mármint semmi bajom velük, de egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik még régről vannak ott. És ezek az újak olyan... furák. Egy-két egyén igencsak ki tud borítani, nem úgy mint a régiek. Már a ficek is mások, pedig azoknak a hangulata meghatározó volt. Jó, van egy két olyan, mint például a wanderers of ruin, amiről azt hiszem már eleget lázongtam, hogy milyen mestermű, meg hát még régebbiek is vannak folytatva... de akkor is.
Hiányzik a régi fórum, ez kétségtelen. Az egésznek a hangulata. Az emberek, a beszólások, amiken még tényleg lehetett nevetni, és hiába csak akkortájt kezdtem bekapcsolódni az ottani életbe, az tényleg olyan otthonos volt.
Ugyanezt elmondhatnám az egész zombeee-ról is. El is mondom. De azzal kapcsolatban meg ha tehetném, egyenesen 2007 őszére utaznék vissza. Rég volt, hm? :D
De tényleg. Egy olyan hely, ahová mindig mehet az ember, ha magányosnak érzi magát, mert tudja, hogy ott mindenki megérti. Ott mindenkinek hasonló az ízlése, ugyanazt szeretik. És mindenki különc valahol. Mindenki tudja mit jelent, ha kiejted azt a szádon, hogy Pansy, és mindenki tudja, hogy Mikey Fuckin Way miért Mikey Fuckin Way. xD
áh, bonyolult ez. Saját magamat amortizálom itt ezzel a témával, de mostanában tényleg elkezdett bökdösni odabenn. :S
Minden olyan gyorsan változik. Egyre gyorsabban. Ijesztő.
Sokszor tették már föl nekem azt a kérdést, "mitől félsz?". Ceh. Legtöbben mit mondanának? Pókoktól, mély víztől, kígyóktól, tűktől... kézzel fogható dolgokról.
Valahogy sosem tudtam semmi ilyet felhozni. De az nem igaz, hogy nem félek semmitől, csak... nem tudtam megfogalmazni. Most mit mondjak? A költözéstől? xDD A változásoktól? Na ez eléggé nagyvonalú kijelentés...
Rá fogok keresni Google-n, hogy van-e ilyen fóbia, esküszöm. xD
Mindegy, hanyagoljuk ezt. Térjünk vissza az egész fórum-témára... olyan más most oda fölmenni. Mintha már nem lennének ott olyan megértő emberek, vagy nem is tudom. Zombeee detto. :S Mármint... akad, de... a régiek. xD Akikből pedig igencsak kevés bukkan föl. Az újak meg... hát... vagy "mostlettemmcrfanjeeeeeésfrankiecicaolyancuki", vagy pedig ha akad egy olyan is, aki normálisnak tűnik, az meg mondjuk csak úgy a stílusában kibírhatatlan és fölhúzza az agyam nap mint nap. xD Nem céloztam senkire, de akinek inge, vegye magára. Bár nem tudhatja senki, kikről beszélek, de mindegy.
Nem olyan biztonságos érzés már oda visszamenni. :s Olyan... nem tudom. Én otthon érzem magam, tudod, szia régi jó haver meg minden, de a társaságról már nemigen mondanám el ezt...
Jó, mondjuk emlékszem a két-három évvel ezelőtti elcsökönyösödött emberkékre... most legalább béke az van. Akkor ami ott folyt... yee haw... xDD
Eh. Meg kell már jelennie ennek az új lemeznek. Legalább az hoz újakat is, és talán a régebbiekből is csalogat vissza valakit.
Jó na, tudom én problémám, mit nyafogok, most kezd fellendülni ott az élet meg minden, dede... de... de..... xD
Jól van na, nem tehetek róla, hogy nehéz biztonságban éreznem magam, ha nincs semmi olyan a környéken, ami ismerős. :s Tele vagyok ilyen... uhm.. gátlásokkal...? xD
Egyszer megpróbálok egy hiteles definíciót adni a saját működésemről, de az azt hiszem hosszú lenne. És amúgy is senkinek semmi köze hozzá, mert néha még én is belezavarodom. És megfogalmazni sem igazán tudnám.
Eh. Kezdenek eltűnni a biztonságos dolgok körülöttem. O.o Mi lesz így veleeeem? xD
Sürgősen szükségem van arra a Placebo koncertre, azt hiszem. 30STM-en olyan biztonságban éreztem magam, mert megértettek. *.* Itt is az lesz.
De 15-e az olyan messze van.... :( De lesz zombeee-találka :D Jee. Csak hogy még fokozzuk az otthonosság-érzést. xD
Viszont azt hiszem tudom, ez honnan ered... ez az egész biztonságérzetszükséglet. xD Hű de jó szavam van. Biztonságérzetfüggő. fákk jee. Bővül az a definíció. xDD *röhög*
Tényleg kéne mennem enni most már.
Talán kitalálok valamit azalatt. :D
De ez akkor is olyan lehangoló... nyeh, és senki nem érti ezt aki nem oda tartozik, és nem is akarom, hogy értse. Mármint nem a problémámat, hanem hogy miről beszélek. Csak én kell hogy tudjam, mi ez az egész, vili? xD
um.
I'm crazy like you, lollipoooop...
xo.
meg ne ijedj. az az én reszortom. xD
“FRESH MEAT! FRESH MEAT!!!” He heard someone raving through the hall. Hand jammed down on his door until it shot open. As the door he shot up and with large grown eyes he stared at the nutjob that came marching into his room. Literally marching, no kidding. Like a soldier, one hand fiery in the air, his feet moving up high and stamping back on the ground.
The murky mouth that came with it all started to shout again. “FRESH MEAT! FRESH MEAT! WELCOME TO PARADISE!”
He could be sure his yaw was hanging by now. His face must gave his shook away. The stranger took hold in the middle of the room, his bleached white hair shocking a bit when he ended his show with a headbang. In front of him stood a boy, wearing some cheap sneakers, a shirt from a band that didn’t rang a bell and a pair of boxers with Tasmanian devil on it.
But even the whole ‘missing pants part’ didn’t seem to less the boys attitude.
His lips turned into one of the wickedest smiles he’d ever seen (and he’d seen The Shining with Jack Nicolson).
“You’re the fish now noob!” The boy shouted very cheering. “Think there ganna fry your brain?! Think about it, they did that to me the first night.” He let his index fingers twirl along his temples. “That did the trick for me, oooooo boy it did it. It so did. The really pulled my screws lose baby-blue!”
Somehow he got his jaw back in place and got some human expression back on his face. He swung his legs over the edge of the bed. “Excuse me, but who are you?”
The boy gasped and winched back as been violently beaten. “You don’t know my name?!” he cried upset and fell on his knees. “You don’t know MY name?!” He let his head head-bang towards the ground. “I’M THE BLOODY KING AROUND HERE!” He cried, kneeled down on the floor and studied the floor. “Well, not the king that’s the big Chief. I ain’t going near the King of Fools.” He looked up, still letting a bit of wickedness play in his eyes. “Mweh, I’m the Joker. I pull the pranks, I’ll toy, cheat and play this halls. I rrrrrule over here!” he let the R role out his mouth and he jumped back in position. “I’m the man around here baby-blue-eyes. And you’re the fish now, your Tiny Tim.” He bit his lips and clapped his hands, then sprinted back to the door and shouted out: “FRESH MEAT, FRESH MEAT READY FOR A BRAINMELT!”
