Százegy hónappal ezelőtt még azt sem tudtam, mi az a My Chemical Romance.
Furán hangzik ez így, de igaz. xD
Az ezt követő egy évben többé-kevésbé rájöttem. Többé-kevésbé, a tévében néha felbukkanó furcsa videoklipeknek köszönhetően. Elsőre csak annyi ragadt meg, hogy egy fehér hajú, hiperaktív gyerek egy hatalmas mozgó színpadon ugrált négy másik társaságában, vagy egy másik videóban az elején ott hevernek mind az öten mint akik meghaltak, a srác meg azán le akarja tépni az arcát. xDD
Aztán volt egy harmadik videó is... na az konkrétan halálra idegesített. Tényleg. Magán amit műveltek benne jót röhögtem, de a számtól meg a falat kapartam.
Hát ennyit az én első, mcr-vel való találkozásomról. A nevük is furcsa volt. My Chemical Romance... nem emlékszem, mit gondoltam róla elsőként. Talán tetszett, de nem hagyott túl sok nyomot bennem. Ők voltak "az a fura morbid földönfetrengős együttes a tévéből."
Egyszer az egyik - most már volt - osztálytársam mondta, hogy "Te, figyu, menj már föl egyszer nekem a mikamikarománszpontkomra!" Szó szerinti fordítás. Kábé háromszor kérdeztem vissza, hogy pontosan milyen nyelven is szólt hozzám. xD A tettre ezután sosem került sor, természetesen. xD
Háttérinfó: épp egy fél országot áthidaló költözés után álltam, és pont elég lelki problémám volt, minthogy holmi mikamikarománszokkal foglalkozzak. xD Meg aztán. Tizenkét éves voltam. Shakira-fanatikus. Épp csak kezdtem belecsöppenni a kamaszkorba, de még nem értem el azt az igazi lázadó korszakot. Lómániás voltam. Minden álmom volt, hogy lovagolni járhassak, és egyszer versenyezzek. Annyi lovas könyvet olvastam, hogy két sor tele van velük a könyvespolcomon. És nem egy egyméteres polcról beszélünk. xD
Már akkor is szerettem írni. Meg rajzolni. Hát mit, mit szerinted. xD Elkezdtem írni valami regényt... valamikor rátaláltam részletekre a napokban, és meg kell állapítanom, hogy nem is volt rossz. :D Végül is el kellett kezdenem valahonnan.
Szóval.
Eltelt a hatodik, eljött a nyár, és egyszer pont úgy történt, hogy augusztus végefelé pesten voltam, mert 20-án mindig ott kell lennem. Egyik délután rohadtul untam már az agyamat, felmentem Teveclubra. Még régebben, kisebb koromban, amikor beteg voltam és ilyen egy heteket hiányoztam a suliból, mindig az ottani cseten lógtam. Az vicces volt. Akkora arcok voltak ott hogy kész. xD Most is úgy gondoltam, na, ismerkedjünk.
Megjegyzés: az akkori tevém már évek óta valahol az örök mezőkön nyargalászik. Isten áldja. xD
Innen jön egy rész, amiben nem vagyok biztos. Sem a konkrét chates névben, sem abban, hogy ki kattintott kire elsőként, de a lényeg a lényeg, hogy összeakadtam egy valakivel, akihez természetesen első kérdésem (a szokásos szia stb stb után): "szereted a lovakat?" Pozitív választ kaptam. Jeee, gondoltam, ez már nem lehet rossz.
Kérdés a másik oldalról: "szereted a my chemical romance-t?"
Ow, gondoltam, hallottam már erről a névről, de eszembe nem jutott volna, hogy kik is ők. Sikeresen kiesett az agyamból a vinnyogó arctépkedős szöszke. (sajnálom, mindig őt kell emlegetnem, mert egyszerűen olyan emlékezetes jelenség volt nekem abban a klipben xD) Gondoltam, ha utálnám, biztos megjegyeztem volna a nevet. Igennel feleltem, mert hát miért is ne, és amúgy is szimpatikus volt ez a valaki. :D
Valahogy aztán beindult a beszélgetés kettőnk között. Úgy visszanézném ma egyszer, ha lehetne, hogy hogy kezdődött ez az egész.
Később msn címet is cseréltünk. Ez a később kábé 15 percet foglal magába. :D
Úgyis tudja már az, akiről beszélek, nektek meg nem kell tudni. Ez blog. Épp az agyamat próbálom kiteríteni ide. xD
Az MSN-nek hála, minden nap beszéltünk. Sokat. És volt/van neki egy olyan szokása, hogy hajlamos másokat rászoktatni arra, amit ő is szeret. xD Nem mintha baj lett volna. Ez történt az mcr-el is.
Valamikor október végén hallottam először a Zombeee-ról. Tőle, természetesen. Nem is, nem is konkrétan magáról az oldalról.
Akkor ismertem meg azt a szót, hogy fan fiction. Először fogalmam sem volt, mi a jóég lehet az. Aztán miután kaptam egy linket, ha jól emlékszem az Ismeretlen ismerőshöz, talán akkor léptem át először a Zombeee kapuit. :D
Emlékszem, valami fura gyerek grimaszolt a fejlécen, az ujjain méretes HALLOWEEN tetoválással. Frank Iero volt odaírva, hát nem kellett sokat gondolkoznom, vajon miért. xD
Elolvastam azt a ficet... nem is tudom. Tetszett, tetszett, azzal az egy kivétellel, hogy egy büdös szót nem értettem belőle. Csak így ugráltak előttem az ilyen Three Cheers for Sweet Revenge, meg Mikey, meg I'm Not Okay, meg ilyenek, de semmiről sem tudtam, mi az.
Nagyjából ennyi történt, nézegettem még kicsit az oldalt, aztán kiléptem.
Hetedik osztály, betöltöttem a tizenhármat, ezzel eljött a várva várt lázadó korszakom (Shakirából réges rég átmentem Evanescence-be xD), meg amit akarsz.
Aztán eljött október 31. Volt ekkor egy koncert Pozsonyban, és még mindig emlékszem az ez utáni beszélgetésünkre msn-en. :D
Pesten voltam ekkor. Aznap este, na egye fene, nézzük meg mi is ez a My Chemical Romance. A bandatagokról tudtam már egy s mást, mert annyit hallottam, de ennyi.
Csak úgy hasracsapásból letöltöttem a Famous Last Words-t.
Embeer! xD Én ezt már hallottam valahol. xD
Hirtelen beugrott a csápoló szöszke meg a fetrengős haverjai. xDD
De most már az is feltűnt, hogy te, ennek a szöszinek (aki időközben már nem is volt szőke) nincs is olyan rossz hangja. Sőt. Meg az egész szám se rossz, úgy ahogy van. :D
Emlékszem, amikor hazafelé a vonaton körbekörbe hallgattam ezt az egy számot a mostanra már nyugdíjba vonult mp3-amon. Főleg az első nemtudomhány másodpercet tekergettem vissza állandóan. Imádtam a hangját.
Sikeresen belebolondultam az első MCR számba. :D
De az igazi áttörést azt hiszem a Sleep hozta. *.*
Decemberben járunk. Karácsony felé. Kapok egy linket msn-en, meghallgatom.
Innentől filmszakadás. xDD
Karácsony este úgy kellett végigszenvednem a vacsorát, csak hogy fölrohanhassak öt percre, hogy ismét meghallgathassam. Annyira ijesztő volt az egész, és félelmetes, és hátborzongató, és az egyik dolog, amit a legjobban sajnálok, hogy már sajnos nem tudom úgy visszahozni a hangulatot, ami akkor elkapott.
A Sleep az maga volt a... nem is tudom. Mérföldkő. xD
Meg kell jegyezzem, lehet, hogy a második szám volt, amit megszerettem tőlük, utána még jött négy lemeznyi, de ennek ellenére a mai napig ez maradt a kedvencem. *.* Naa. Elszakíthatatlan érzelmi szálak fűznek ehhez a számhoz. xD
Innentől valahogy fölgyorsultak az események. 2007 decembere volt eddigi életem egyik legszebb időszaka. *.*
Úristen mindjárt sírok. xD Jó nem nem. De olyan rég volt. *.*
Szépen, fokozatosan, visszavonhatatlanul elkaptam azt a kórságot, amit jobb helyeken rajongásnak neveznek.
Itt kezd elfáradni a kezem, de nem baj. Ezt le kell írnom. :D
Lassan fokozatosan minden számot megismertem, a sleep-et a dead!, azt a helena, az i'm not okay és a vampires követte. aztán thank you for the venom... ennyire emlékszem a sorrendből. az utolsó a ghost of you volt, amit már tavasszal ismertem meg. :D
Annyit hallgattam őket, hogy kétnaponta lemerült az újratölthetős elemem az mp3-amban. xD
2008-tól kezdve a többi már történelem. :D Olyan mértékű lelki változáson estem át - jó, ez a koromra is fogható -, tudjátok, ez a hétévente megváltozik az ember-dolog. Szerintem valahol ekkor nőttem föl.
Végül is májusra olyan métrékű MCR fanná kinőnöm magamat, hogy amikor ugye az utolsó Black Parade koncert után elkezdődött ez a nagy szünetre menős dolog, és Gee-nek volt egy ilyen megszólalása, hogy ha nem lépnek fel soha többet, akkor is tartsunk ki, hát azt hittem nem tudom mit csinálok.
Innentől kezdve nem változtak sokat a dolgok. Egyre többet és többet tudtam meg róluk. Írtam ff-t meg minden amit akarsz.
Megismertem egy csomó hozzám hasonló embert zombeee-n. Ma már ott tartok, hogy én írom naponta a frisseket egy olyan oldalon, amin évekkel ezelőtt úgy próbáltam kitotózni, hogy aha, most akkor az az alacsony lehet Frank, az a fekete hajú Gerard, oké, kizárásos alapon ő Mikey... xD Kicsit szürreális. xD
Gyakorlatilag az életem szerves részévé váltak. :D És bármi rossz történt, mindig megnyugtatott, hogy ott van ez az öt srác, akik pont ugyanannyira el vannak cseszve, mint te érzed magadat néha.
Nem, nehogy bárki is azt higgye, hogy ez valami idióta fangörlködés. Eszem ágába sincs egyikükhöz sem hozzámenni feleségül. xD Egyszerűen csak egy olyan lelki támasz, ami nélkül nem is tudom mihez kezdenék.
Az, hogy én őket valaha is élőben láthassam? Pff. Ne röhögtess. Ilyen jó dolgok egyszerűen nem történhetnek az emberrel. xD Elképzelhetetlenül vágytam rá, hogy megtörténjen, de annyira távolinak tűnt, hogy az már több mint lehetetlen. Megszámlálhatatlan mennyiségű koncertfelvételt láttam.
Ha csak pár hónappal előbb szeretem meg őket, akkor ott lettem volna Bécsben. De nem voltam.
Olyan volt az egész, mint egy ilyen távoli, elérhetetlen álom. Valahol még most is az.
Azzal a különbséggel, hogy ma, több mint három évvel később, ha fellépek mcr.com-ra, ott virít a hatalmas "MCR in Volt Festival, Hungary" felirat.
Nagy különbség. :D
Azt hiszem még nem tudtam felfogni. Sosem vált még semmi álmom valóra. Ez volt az egyetlen dolog, amit álomnak lehet nevezni.
És most épp a valóra váltására készülök. :D
Itt jön az a rész, ahol egyszerűen becsődöl a fogalmazóképességem, mert ezt nem lehet leírni. Ilyen egyszerűen nem történhet velem. Ez túl szürreális. xDD
De azt hiszem minden hozzám hasonló ember érti. ^^
Utószó: aki tudja, hogy róla beszéltem... *gigantic hug*
:D
Awww. Szeretlek titeket. xD
És köszönet a Teveclubnak. xD
Ez elmehetne önéletrajznak... xDD
És igen. A mérföldkő:
Nélkülük egészen biztosan nem lennék az, aki vagyok. *.*
Már nem akarom megtudni, mi lenne akkor. (:
még 108 nap.
Furán hangzik ez így, de igaz. xD
Az ezt követő egy évben többé-kevésbé rájöttem. Többé-kevésbé, a tévében néha felbukkanó furcsa videoklipeknek köszönhetően. Elsőre csak annyi ragadt meg, hogy egy fehér hajú, hiperaktív gyerek egy hatalmas mozgó színpadon ugrált négy másik társaságában, vagy egy másik videóban az elején ott hevernek mind az öten mint akik meghaltak, a srác meg azán le akarja tépni az arcát. xDD
Aztán volt egy harmadik videó is... na az konkrétan halálra idegesített. Tényleg. Magán amit műveltek benne jót röhögtem, de a számtól meg a falat kapartam.
Hát ennyit az én első, mcr-vel való találkozásomról. A nevük is furcsa volt. My Chemical Romance... nem emlékszem, mit gondoltam róla elsőként. Talán tetszett, de nem hagyott túl sok nyomot bennem. Ők voltak "az a fura morbid földönfetrengős együttes a tévéből."
Egyszer az egyik - most már volt - osztálytársam mondta, hogy "Te, figyu, menj már föl egyszer nekem a mikamikarománszpontkomra!" Szó szerinti fordítás. Kábé háromszor kérdeztem vissza, hogy pontosan milyen nyelven is szólt hozzám. xD A tettre ezután sosem került sor, természetesen. xD
Háttérinfó: épp egy fél országot áthidaló költözés után álltam, és pont elég lelki problémám volt, minthogy holmi mikamikarománszokkal foglalkozzak. xD Meg aztán. Tizenkét éves voltam. Shakira-fanatikus. Épp csak kezdtem belecsöppenni a kamaszkorba, de még nem értem el azt az igazi lázadó korszakot. Lómániás voltam. Minden álmom volt, hogy lovagolni járhassak, és egyszer versenyezzek. Annyi lovas könyvet olvastam, hogy két sor tele van velük a könyvespolcomon. És nem egy egyméteres polcról beszélünk. xD
Már akkor is szerettem írni. Meg rajzolni. Hát mit, mit szerinted. xD Elkezdtem írni valami regényt... valamikor rátaláltam részletekre a napokban, és meg kell állapítanom, hogy nem is volt rossz. :D Végül is el kellett kezdenem valahonnan.
Szóval.
Eltelt a hatodik, eljött a nyár, és egyszer pont úgy történt, hogy augusztus végefelé pesten voltam, mert 20-án mindig ott kell lennem. Egyik délután rohadtul untam már az agyamat, felmentem Teveclubra. Még régebben, kisebb koromban, amikor beteg voltam és ilyen egy heteket hiányoztam a suliból, mindig az ottani cseten lógtam. Az vicces volt. Akkora arcok voltak ott hogy kész. xD Most is úgy gondoltam, na, ismerkedjünk.
Megjegyzés: az akkori tevém már évek óta valahol az örök mezőkön nyargalászik. Isten áldja. xD
Innen jön egy rész, amiben nem vagyok biztos. Sem a konkrét chates névben, sem abban, hogy ki kattintott kire elsőként, de a lényeg a lényeg, hogy összeakadtam egy valakivel, akihez természetesen első kérdésem (a szokásos szia stb stb után): "szereted a lovakat?" Pozitív választ kaptam. Jeee, gondoltam, ez már nem lehet rossz.
Kérdés a másik oldalról: "szereted a my chemical romance-t?"
Ow, gondoltam, hallottam már erről a névről, de eszembe nem jutott volna, hogy kik is ők. Sikeresen kiesett az agyamból a vinnyogó arctépkedős szöszke. (sajnálom, mindig őt kell emlegetnem, mert egyszerűen olyan emlékezetes jelenség volt nekem abban a klipben xD) Gondoltam, ha utálnám, biztos megjegyeztem volna a nevet. Igennel feleltem, mert hát miért is ne, és amúgy is szimpatikus volt ez a valaki. :D
Valahogy aztán beindult a beszélgetés kettőnk között. Úgy visszanézném ma egyszer, ha lehetne, hogy hogy kezdődött ez az egész.
Később msn címet is cseréltünk. Ez a később kábé 15 percet foglal magába. :D
Úgyis tudja már az, akiről beszélek, nektek meg nem kell tudni. Ez blog. Épp az agyamat próbálom kiteríteni ide. xD
Az MSN-nek hála, minden nap beszéltünk. Sokat. És volt/van neki egy olyan szokása, hogy hajlamos másokat rászoktatni arra, amit ő is szeret. xD Nem mintha baj lett volna. Ez történt az mcr-el is.
Valamikor október végén hallottam először a Zombeee-ról. Tőle, természetesen. Nem is, nem is konkrétan magáról az oldalról.
Akkor ismertem meg azt a szót, hogy fan fiction. Először fogalmam sem volt, mi a jóég lehet az. Aztán miután kaptam egy linket, ha jól emlékszem az Ismeretlen ismerőshöz, talán akkor léptem át először a Zombeee kapuit. :D
Emlékszem, valami fura gyerek grimaszolt a fejlécen, az ujjain méretes HALLOWEEN tetoválással. Frank Iero volt odaírva, hát nem kellett sokat gondolkoznom, vajon miért. xD
Elolvastam azt a ficet... nem is tudom. Tetszett, tetszett, azzal az egy kivétellel, hogy egy büdös szót nem értettem belőle. Csak így ugráltak előttem az ilyen Three Cheers for Sweet Revenge, meg Mikey, meg I'm Not Okay, meg ilyenek, de semmiről sem tudtam, mi az.
Nagyjából ennyi történt, nézegettem még kicsit az oldalt, aztán kiléptem.
Hetedik osztály, betöltöttem a tizenhármat, ezzel eljött a várva várt lázadó korszakom (Shakirából réges rég átmentem Evanescence-be xD), meg amit akarsz.
Aztán eljött október 31. Volt ekkor egy koncert Pozsonyban, és még mindig emlékszem az ez utáni beszélgetésünkre msn-en. :D
Pesten voltam ekkor. Aznap este, na egye fene, nézzük meg mi is ez a My Chemical Romance. A bandatagokról tudtam már egy s mást, mert annyit hallottam, de ennyi.
Csak úgy hasracsapásból letöltöttem a Famous Last Words-t.
Embeer! xD Én ezt már hallottam valahol. xD
Hirtelen beugrott a csápoló szöszke meg a fetrengős haverjai. xDD
De most már az is feltűnt, hogy te, ennek a szöszinek (aki időközben már nem is volt szőke) nincs is olyan rossz hangja. Sőt. Meg az egész szám se rossz, úgy ahogy van. :D
Emlékszem, amikor hazafelé a vonaton körbekörbe hallgattam ezt az egy számot a mostanra már nyugdíjba vonult mp3-amon. Főleg az első nemtudomhány másodpercet tekergettem vissza állandóan. Imádtam a hangját.
Sikeresen belebolondultam az első MCR számba. :D
De az igazi áttörést azt hiszem a Sleep hozta. *.*
Decemberben járunk. Karácsony felé. Kapok egy linket msn-en, meghallgatom.
Innentől filmszakadás. xDD
Karácsony este úgy kellett végigszenvednem a vacsorát, csak hogy fölrohanhassak öt percre, hogy ismét meghallgathassam. Annyira ijesztő volt az egész, és félelmetes, és hátborzongató, és az egyik dolog, amit a legjobban sajnálok, hogy már sajnos nem tudom úgy visszahozni a hangulatot, ami akkor elkapott.
A Sleep az maga volt a... nem is tudom. Mérföldkő. xD
Meg kell jegyezzem, lehet, hogy a második szám volt, amit megszerettem tőlük, utána még jött négy lemeznyi, de ennek ellenére a mai napig ez maradt a kedvencem. *.* Naa. Elszakíthatatlan érzelmi szálak fűznek ehhez a számhoz. xD
Innentől valahogy fölgyorsultak az események. 2007 decembere volt eddigi életem egyik legszebb időszaka. *.*
Úristen mindjárt sírok. xD Jó nem nem. De olyan rég volt. *.*
Szépen, fokozatosan, visszavonhatatlanul elkaptam azt a kórságot, amit jobb helyeken rajongásnak neveznek.
Itt kezd elfáradni a kezem, de nem baj. Ezt le kell írnom. :D
Lassan fokozatosan minden számot megismertem, a sleep-et a dead!, azt a helena, az i'm not okay és a vampires követte. aztán thank you for the venom... ennyire emlékszem a sorrendből. az utolsó a ghost of you volt, amit már tavasszal ismertem meg. :D
Annyit hallgattam őket, hogy kétnaponta lemerült az újratölthetős elemem az mp3-amban. xD
2008-tól kezdve a többi már történelem. :D Olyan mértékű lelki változáson estem át - jó, ez a koromra is fogható -, tudjátok, ez a hétévente megváltozik az ember-dolog. Szerintem valahol ekkor nőttem föl.
Végül is májusra olyan métrékű MCR fanná kinőnöm magamat, hogy amikor ugye az utolsó Black Parade koncert után elkezdődött ez a nagy szünetre menős dolog, és Gee-nek volt egy ilyen megszólalása, hogy ha nem lépnek fel soha többet, akkor is tartsunk ki, hát azt hittem nem tudom mit csinálok.
Innentől kezdve nem változtak sokat a dolgok. Egyre többet és többet tudtam meg róluk. Írtam ff-t meg minden amit akarsz.
Megismertem egy csomó hozzám hasonló embert zombeee-n. Ma már ott tartok, hogy én írom naponta a frisseket egy olyan oldalon, amin évekkel ezelőtt úgy próbáltam kitotózni, hogy aha, most akkor az az alacsony lehet Frank, az a fekete hajú Gerard, oké, kizárásos alapon ő Mikey... xD Kicsit szürreális. xD
Gyakorlatilag az életem szerves részévé váltak. :D És bármi rossz történt, mindig megnyugtatott, hogy ott van ez az öt srác, akik pont ugyanannyira el vannak cseszve, mint te érzed magadat néha.
Nem, nehogy bárki is azt higgye, hogy ez valami idióta fangörlködés. Eszem ágába sincs egyikükhöz sem hozzámenni feleségül. xD Egyszerűen csak egy olyan lelki támasz, ami nélkül nem is tudom mihez kezdenék.
Az, hogy én őket valaha is élőben láthassam? Pff. Ne röhögtess. Ilyen jó dolgok egyszerűen nem történhetnek az emberrel. xD Elképzelhetetlenül vágytam rá, hogy megtörténjen, de annyira távolinak tűnt, hogy az már több mint lehetetlen. Megszámlálhatatlan mennyiségű koncertfelvételt láttam.
Ha csak pár hónappal előbb szeretem meg őket, akkor ott lettem volna Bécsben. De nem voltam.
Olyan volt az egész, mint egy ilyen távoli, elérhetetlen álom. Valahol még most is az.
Azzal a különbséggel, hogy ma, több mint három évvel később, ha fellépek mcr.com-ra, ott virít a hatalmas "MCR in Volt Festival, Hungary" felirat.
Nagy különbség. :D
Azt hiszem még nem tudtam felfogni. Sosem vált még semmi álmom valóra. Ez volt az egyetlen dolog, amit álomnak lehet nevezni.
És most épp a valóra váltására készülök. :D
Itt jön az a rész, ahol egyszerűen becsődöl a fogalmazóképességem, mert ezt nem lehet leírni. Ilyen egyszerűen nem történhet velem. Ez túl szürreális. xDD
De azt hiszem minden hozzám hasonló ember érti. ^^
Utószó: aki tudja, hogy róla beszéltem... *gigantic hug*
:D
Awww. Szeretlek titeket. xD
És köszönet a Teveclubnak. xD
Ez elmehetne önéletrajznak... xDD
És igen. A mérföldkő:
Nélkülük egészen biztosan nem lennék az, aki vagyok. *.*
Már nem akarom megtudni, mi lenne akkor. (:
még 108 nap.
2011. március 12. 12:28
Váneeeee.
Majdnem én is elsírtam magam XDDDDDD
Nekem is hasonló emlékeim vannak... Mamámnál voltam, néztem a Vivát, amin akkor még zene is ment. Aztán jött...a..klip. Welcome To The Black Parade.
Néztem, mint aki ilyet még nem látott. Azt hittem befosok. 11 éves voltam akkor.
Utána napokig hozzám nem lehetett szólni, mert nem tudtam feldolgozni, hogy valaki tud ilyen zenét, és képi világot teremteni.
Teljesen én voltam, amit láttam a zenében és a klipben. Igen, ahhoz képest hogy csak 11 éves voltam. Mindig különc voltam, sajnos túlságosan is.
Egyszerűen szerelmes lettem az egészbe, úgy ahogy volt. Ők voltak nekem a legszebbek, pedig még csak az együttes nevét sem tudtam megjegyezni. Akkor még nem volt semmi mp3 meg ilyen kütyüm, úgyhogy egy kis hangfelvevős izére vettem fel... Ja, meg akkor még netem sem volt.
Hát azt hallgattam egész nap...
Aztán persze jön a szokásos... net bekötés, stb... ^^
Az a szar, hogy azt az érzést már soha sem kapom vissza, mint amikor először hallottam. Nem csak ezzel van így... sok olyan emlék van, amire ha visszagondolok, összeszorul a szívem, mert olyan furcsa érzés köt hozzá, amit nem lehet elmesélni.
Jó volt hogy ezt leírtad. ^^ Nekem a Sleep a kedvenc számom tőlük. ^^
2011. március 12. 12:32
behalok xD komoan xDD jajj xD most mondjam h meghatódtam vagy mi? xD jaj de kár h egyszer sem írtam én a zombeeera :D najó talán 2x xDD
ennyi stresszes nap után végre valami feldobja a napom :DD
jaj az a Sleep *-* mióta nem hallgattam én azt..... igen leragadtam most a Danger Daysnél :D képtelen vagyok a régieket meghallgatni xD csak a Sleepet xD most az egyszer xD kivételesen :D
nemtommé :// a MCR-vel együtt változok vagy mi xD
öö............................................................................ nem nem fogom még eccer leírni hogy ismertem meg a MCRt xDDD mert nem tudok angolul és a tumblr-re csak angolul írok xD
hűű még emléxem.. akkor még oan büntit szoktam kapni h -1 hétig nem mehetsz a géphez, meg ienek :D és pont meg voltam szállva a Sleep-pel :D xDD és pont büntiben voltam xD MP3am meg nem volt mert elromlott xDDDD és én totál elbőgtem magam apámnak aki meg nincs hozzászokva h bőgjek és végül oda engedett a géphez h meghallgassam xDD jaj xDDD behalok xDD
arra a koncertre meg elmegyüünk!!!!!!!!! és a bécsire is!!! megyek brigádozni és lesz elég pénzem rá =DD wheejj :D *közben ignorálja h a szülei ordibálnak vele xDD*
nekik még nem említettem xDD eléggé fel vannak rám csesződve xD lol xD mindegy.. a koncert még messze van *-*
am már túl vagyok a monitoron.. tod xD asszem már magyaráztam mi az xDD jajtee xDD neakard tudni xDDDDD
és nem elég h még a felvételik miatt is kell aggódnom, itt ez a cucc Japánnal =.= és.. én.. Justin Biebertől tudtam meg ..^^"
de.. annyira meghatódtam attól amit kiiírt jajj *-*
kisszivem :DD
<3 <3 <3 <3 és fel vagyok csesződve mindenkire xDD
szal most jólesett eza.. öö blogbejegyzés xDDDD
*mega gigantic hug*
2011. március 12. 12:35
valójában meghatóbbra terveztem a kommentet xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
2011. március 12. 22:20
Aw :D Nem baj jó volt ez így :D :D
Úgy rámjött a nosztalgia hogy nagyon... és ilyenkor olyan rossz hogy már nem abban a házban lakunk... nem tudok már úgy nosztalgiázni hogy ne legyek tőle lehangolt -.-
Emlékszem még hogy áradoztál a Sleep-ről. :D
Ah nem akarok most emlékezni. Nem akarom elszomorítani magamat xD
jaj akartam kérdezni, hogy sikerült a felvételi *.* vagy monitor xD vagy minek hívjátok ti ott xD remélem fölvesznek ^^
úú és muszáj jönnöd Voltra. majd ott leszel nálunk. Sopron úgyis egy köpésre van tőlünk. :D Majd szépen lassan felajánlom anyának, de szerintem megendedi. Úgyis mindig cseszegetnek hogy hívjak már meg valakit magamhoz. Tessék. xD
Ha tehetném elmennék én az összes környékbeli koncertjükre. *.*
Én sem hallgatom most annyira a régebbi számaikat... Olyan szinten ronggyá hallgattam már őket, hogy most valahogy kicsit kimaradnak. :D
*megagigagigantichug*
Japán az engem is lesokkolt o.o éppen kocsiban ültünk és ment az osztrák rádió és ott mondták o.o
Ilyenkor mindig önzőnek érzem magam, hogy én ilyen kis piszlicsáré dolgokkal foglalkozom amikor ott meg ilyenek történnek. :s Naja... sose tudja az ember mennyire mázlista, amíg rossz nem történik vele.
Hikari, én is így vagyok vele, hogy vannak ezek a dolgok amikhez úgy kötődöm, és senki se tudja megérteni. Csak én. *.*
És olyan rossz, hogy már nem tudom úgy visszahozni az érzést mint amikor először hallottam pl a Sleep-et. Persze, még mindig a kedvencem, Danger Days ideoda. :D
Azt hiszem hasonlítunk :D
Én is elég különc vagyok/voltam világéletemben, csak nálam mindig úgy jönnek az ilyen örök életű szerelmek, hogy először egyáltalán nem kelti föl a figyelmem. Hanem másodjára. :D A Teenagers momentán az agyamra mászott először. xD Fura, hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, még nem fogott meg úgy az mcr. De ami késik nem múlik, egy évre rá minden bepótlódott. ^^
Ow és még mindig nincs egy rendes killjoy karakterem. xD Emberek... nem mehet ez így tovább... xDD
2011. március 13. 19:54
Aww, olyan jó volt olvasni az a bejegyzésed! Én is teljesen meghatódtam tőle, meg "lepergett előttem" a saját kis történetem az egész MCR-rel kapcsolatban.
Olyan hihetetlen ez az egész... Oké, én már voltam MCR koncerten, de teljesen más az egész. Elképesztően más érzéseim vannak, mint akkor. És mégis, valahogy minden ugyan olyan. Basszus, nincs is értelme annak, amiket írok! xD
Teljesen be vagyok pörögve.
És... annyi tervem van erre a rohadt koncertre! Úgy érzem, hogy bármelyik percben felrobbanhatok. xDDD Teljesen meg vagyok őrülve, az a nagy helyzet. Gondolom, jó embereknek ecsetelgetem.
És mindemellett még mindig nem fogtam fel! xDDD
2011. március 13. 19:56
dejó, hogy másik gmail profilomról küldtem... na mindegy, gondolom sejthető, hogy Krisza voltam xDD
2011. március 14. 0:03
Igen, a lehető legjobbnak ecseteled. De nem baj mert akármit is írsz, úgyis értem. xD
Én is valahogy így vagyok a koncerttel... azzal a különbséggel ugye hogy el se tudom képzelni milyen lehet élőben látni őket *.* nekem ez túl lehetetlen xD
Áh mázlisták. Csak szerettem volna meg őket egy pár hónappal korábban. Néha úgy bánom hogy már sosem fogok látni egy igazi TBP-s koncertet. ):
De nem baj. Látok majd Danger Days-eset. :D